Konszenzus

„Összenő, ami összetartozik.” Az Alternatíva Németország (AfD) társelnöke és kancellárjelöltje biztos ismeri Willy Brandt a német újraegyesítéskor elmondott fontos beszédét. A vendéglátójával látszólag nagy egyetértésben tartott sajtótájékoztatón Alice Weidel kritizálta a német sajtót: „Az erős közmédia csak a kormányzati politikát támogatja. Nem tesznek fel kritikus kérdéseket, pedig a médiának a demokráciákban a negyedik hatalmi ágnak kellene lennie, átláthatóságot kellene biztosítania a megfelelő információk továbbításával, hogy a választópolgárok megalapozott döntést hozhassanak.” Házigazdája érdeklődéssel hallgatta, bár illiberális felfogása szerint a demokrácia elavult intézmény. Másfél évtized alatt elérte, hogy a törvényhozás és a bírói hatalom a kormány iránymutatása szerint működjön, a sajtó ne akarjon hatalmi ág lenni, felesleges független forrásokat keresgélnie, elég, ha „jó” hírekre specializálódik. (A régóta veszteséges nyomtatott megyei lapok megjelenését is csak azért finanszírozzák, mert propagandacélokra használható.)

A családpolitikában is teljes az egyetértés, derült ki a Karmelitában. Weidel magát liberálisnak vallja, a gender számukra is szitokszó, az AfD a hagyományos családmodell mellett áll ki, amilyenben a többség nevelkedik. Amúgy ő egy nővel él együtt, akivel két fiút nevelnek. „A család az, ahol gyerekek vannak”, definiálta felfogását. Nálunk tehát nem érezné túl jól magát, ahol a zéró tolerancia alaptörvénybe foglalt dogmája szerint az apa férfi, az anya meg nő.

Willy Brandt 1989 novemberében a schönebergi városháza előtt elmondott emlékezetes beszédében egyébként még nem hangzott el az azóta legtöbbször idézett mondat. Csak utólag írták bele. De attól még igaz.