Pénteki ráolvasások

Ráolvasás a rákosdubaji nagytoronyra

PÁRATLAN OLDAL - LXIX. évfolyam, 7. szám, 2025. február 14.

Tudom, sokan azt várták, hogy győzelme után Trump elnök puha lesz az oroszokkal és engedni fog keményen békepárti alapállásából. Hát most az egész világ megtudhatta: nem oda Buda! Amennyiben az oroszok nem hajlandók Ukrajnában békét kötni, Trump a legkeményebb szankciót lépteti életbe velük szemben: megvonja a Trump márkanév használati jogát a Moszkvában épülő 900 méteres, egész Európát szemmel tartó Barátság Toronytól. Meglátjuk, ezek után meddig legénykednek még az oroszok Ukrajnában?! Nem lennék most a Kreml helyében! De nincs mit tenni: Trump elnök és én megmondtuk, hogy ebben az évben véget ér a háború, és kezdődik az emberiség aranykora. Ebből nem engedünk, ha kő kövön nem marad, akkor sem!

Kétségtelen, hogy az aranykor idehaza kissé másként kezdődik, mint ahogy terveztük. Nem épül meg Európa legmagasabb tornya, a Burdzs Trump hálaadó torony Budapesten. Marad helyette a toronyromboló nihilisták örömére 330 ezer köbméternyi szemét a vasúti rendező pályaudvaron. A dubaiak nem viszik el.

Hogy történhetett ez? – kérdezi most ön tőlem. Nézze, én nem értek a tornyokhoz. Én egészen máshoz értek. Messziről megérzem az összeesküvések szagát. A torony-ügynek pedig szaga van, és a szagok Brüsszelbe vezetnek. Nyilvánvaló, hogy a tornyot Brüsszel puccsolta meg. Méghozzá fényes nappal. A New York-i Trump-torony szeme láttára. Hiába figyelmeztettük Európát éberségre – Európa, vigyázz! −, hiába mondtuk, hogy Brüsszel nem alszik, a sárkány revansot akar venni, összeesküvésen töri utolsó, megmaradt fejét. Amitől tartottunk – bekövetkezett. A magyar szuverenitás büszke Kalifa-tornya, amiről a mohácsi vész óta álmodtak a magyaremberek − álom marad. Szondi két apródja forog a sírjában. A nemzeti konzultációs íveken világosan feltett kérdésre – „Akarja-e ön, hogy megépüljön Európa legmagasabb tornya Rákosdubajon? Vagy inkább: azt akarja, hogy maradjon a 330 ezer köbméternyi szemét a 85 hektáros lerobbant rendező pályaudvaron?” − a nemzet egyértelműen kinyilvánított végakarata így hangzott: Hajrá, Rákosdubáj! Az Egyesült Arab Emírségek, Mohamed Alabbar, az Eagle Hills, Jared Kushner, a Trump-csoport és én is ehhez tartottuk magunkat. A Trump-torony Budapest koronaékszere lehetett volna, ahogy Belgrádé már ma az! A toronynihilista brüsszeli puccsisták azonban semmibe vették a nemzet szuverén végakaratát: az emirátusi tisztességgel szemben győzött a budapesti ingatlanmutyi.

Őszintén megmondom, nem volt könnyű megmagyaráznom ezt a brüsszeli puccsot dubaji testvéreinknek, de megnyugtattam őket, hogy a puccsisták öröme nem fog sokáig tartani. Egytől egyig rajta vannak a SZUVÉHÁ listáján. A magyaremberek ingatlanberuházói irodaházakban, üzletházakban, wellnesshotelekben, vidéki kastélyokban és kormányüléseken emelték fel szavukat és ítélték el a gaztettet, amely milliárdokat vett ki zsebükből, és követelik a hazaárulók példás megbüntetését: „Halál a veszett kutyákra!” Magyarországon tudvalevőleg nincs halálbüntetés, úgyhogy a vészbíróság – ezt biztos helyről, magától a vészbírótól tudom – életfogytig tartó és Magyarországon letöltendő életbüntetésre fogja ítélni a főkolomposokat. De úgy kell nekik!

Ne feledjék, hölgyeim és uraim, két Brüsszel van: egy külső Brüsszel és egy belső Brüsszel. A külső kívülről ássa alá, a belső belülről rágja a nemzet életgyökerét. Nem kell mondanom, melyik a veszélyesebb. A belső. Ennek a Brüsszelnek az a neve, hogy Budapest. Budapest száz éve birkózik velünk, Magyarországgal. Újra meg újra rátör a nemzetre. De én állom a sarat. Budapest belülről próbálja elveszejteni a magyarembereket. Erre van programozva. Így veszejtette el most a Nemzet Tornyát is. A Brüsszel parancsát szolgalelkűen végrehajtó puccsisták vihogva kést döftek a Haza hátába: „Nix Torony! Van viszont 330 ezer köbméter szemét!” – és megint vihogtak. Hát jól van, Brüsszel! Jól van, Budapest! Úgy látszik, túl sokáig tűrte packázásaitokat a nemzeti kormány. Elszemtelenedtetek. De egyszer minden véget ér. Még a magyaremberek végtelen türelme is. Azt hiszem, eljött az ideje, hogy letaszítsuk Budapestet Magyarország fővárosának trónjáról, ahol több mint száz éve pöffeszkedik. Elég volt! Annyi szép várományosa van a székesfőváros trónhelyének! Ne menjek messzire, itt van mindjárt Felcsút! De el tudom képzelni, hogy a főváros titulusa városról városra vándorol. Mondjuk, négyévente váltanák egymást a trónon a magyar városok. Négyévente váltaná Felcsútot Felcsút. Egyébként a minap csádi befektetőkkel tárgyaltam, akik készek lennének felhúzni a kontinens legmagasabb tornyát Felcsúton, és még mecsetet sem kérnek hozzá. Grand Budapest helyett Grand Felcsút! Mért is ne, ha a magyaremberek ezt akarják?!

Brüsszel azt hitte, ha budapesti verőlegényeivel és a főváros önkormányzatába beépített ügynökeivel megakadályozza, hogy az arab kalifátus és a magyar maffiátus − az amerikai és orosz broligarchátus áldásával − megépítsék Európa legmagasabb toronyházát a rákosrendezői ugaron, árthat nekünk. Pedig inkább használt. Nem számolt ugyanis a lelkekben épülő megannyi magyar toronnyal, nem számolt a toronyemberek sokaságával a patrióták táborában, élükön a világ legnagyobb tornyával: Trump elnökkel. Ha ez a toronyerdő egyszer megindul, Brüsszelnek annyi.

Úgyhogy jól gondolják meg a budapesti emberek, mit akarnak! Ha az Ötödik Hadoszlop kedvesebb nekik, mint a Haza szuverenitása, akkor befejeztük Budapesttel a nemzeti együttműködést. Erre az esetre kikötöttem, hogy Budapest nem kaphat ajándékba több tornyot a nemzeti kormánytól. Mostantól nincs ingyenebéd! Mostantól csak szeméthegy van! Budapestnek minden toronyért keményen meg kell dolgoznia. A tündérmese eddig tartott. Most a rémmese következik.

 

A szerző további cikkei

LXIX. évfolyam, 12. szám, 2025. március 21.
LXIX. évfolyam, 11. szám, 2025. március 14.
LXIX. évfolyam, 10. szám, 2025. március 7.
Élet és Irodalom 2025