Dolce vita

Valósággal lesújtott a hat történész vi­ta­irata (Vitacikk helyett, ÉS, 2025/4., jan. 24.; előzmény: Bokros Lajos: 1514–1541; 1914–1941. Magyar tragédiák nemzetközi és hazai tényezői, 2024/51–52., dec. 19.), melyből mintha az derülne ki, hogy senki nem elég képzett ahhoz, hogy a történelemről szóljon, kivéve a történészeket. Ugyanakkor az a pályakép, mely szerint történelem szakon kell végezni, hogy az ember történész lehessen, például Raffay Ernőre is érvényes, holott őt, remélem, a hat tudós sem tartja elsőrangúnak.
Másrészt azt hiszem, ebben a mai helyzetben, amikor éppen a Raffay-félék lettek a „mainstream”, vagy hát a hivatalos mainstream mindenesetre, egy történész irritáltabban reagál azokra, akiket amatőröknek tart. Joggal.
Bokros Lajos válasza (Féltékenységből áradó kevély gőg, 2025/5., jan. 31.) viszont – hogy itt Margócsy István kitűnő humorának is adózzak – sajnálatos önbizalomról tesz tanúságot. Kár.