Balaton szelet

Anyám meg az ő anyja kollégák voltak, és sokszor összejártunk, nyaralni is együtt ment a két család, így kötöttünk ki akkor is abban a kenesei kis nyaralóban, persze engem csak egy dolog érdekelt az egészben, és azt végül nem kaptam meg, de azért így is szuper két hét volt. Már évek óta oda jártunk, megvolt a kedvenc fagyizónk, a főttkukoricás néni is messziről üdvözölt minket, amikor felfújt matracokkal, úszógumikkal, meg a többi szarral felpakolva vánszorogtunk a strand bejárata felé, de még be sem fordultunk a sarkon, már hallani lehetett, ahogy Évi apja osztja az észt, azt nagyon értette az öreg, mindegy volt, hogy parkolás, politika vagy villanyszerelés a téma, ő mindenhez hozzá tudott szólni, mi meg alig bírtuk ki röhögés nélkül, amikor felettébb tudományos megközelítéssel kifejtette, hogy a megszáradt galambszar molekuláinak kötését csak a forró ecetes kóla képes feloldani, és még az sem teljesen.