Kedves Miniszter Úr!
PÁRATLAN OLDAL - LXIX. évfolyam, 4. szám, 2025. január 24.Chagall száz gyönyörű festménye látható a bécsi Albertina múzeumban. Vétek lett volna kihagyni ezt a nagyszerű kiállítást, ezért (lehet, hogy ködös lesz az idő vagy esik a hó) nem kocsival mentünk Bécsbe, hanem vonattal. Röviden beszámolok a január 10-i, pénteki utamról, biztosan szórakoztatónak fogja találni.
Menetrend szerint a MÁV Start vonat 08.40-kor indult volna a Keletiből. Nem akármilyen élmény volt fél kilenctől mintegy háromnegyed órán át hallgatni a hangosbemondó szünet nélküli közleményeit, miszerint a Gödöllőre menő vonat ezért, a Szolnokról érkező azért késik, és így tovább. Fáradjon ki egy hétköznap reggel fél órára a Keletibe, meg fog süketülni a hangosbemondótól! Miért kell azt folyamatosan bemondani, hiszen ezek az információk a kijelzőkön is elolvashatóak, ahogy azt Bécsben a csendes Hauptbahnhofon megtapasztaltam. Azért hallgattam ilyen sokáig a hangosbemondót, mert a mi vonatunk is késett fél órát. Erre a határig még rápakolt egy keveset, de szerencsére az osztrák oldalon be is hozott valamennyit, így 11.20 helyett 11.55-kor megérkeztünk. Alig több, mint fél óra, ezzel hazafelé is kiegyeztünk volna.
A Chagall-kiállítás nagyszerű volt, nem is beszélve a bécsi szeletről és a sörről.
Délután a 16.42-es MÁV Start vonatra volt jegyünk. Tíz perc késéssel el is indultunk a Hauptbahnhofról, mert a sógorok sem olyan pontosak, mint egy svájci óra. Minden rendben ment egészen Győrig. Itt elakadtunk. Fél óra, majd egy óra várakozás után az egyre türelmetlenebb utasok elkezdték a kalauzt keresni, mivel semmilyen tájékoztatást nem kaptunk arról, hogy miért is veszteglünk a pályaudvaron. Mint később kiderült, a hosszú szerelvényen egyetlen kalauz volt, akit képtelenség volt megtalálni. Fél nyolc körül megszólalt a bemondó a kocsinkban, és közölte, hogy Győr és Tatabánya között minden állomáson meg fogunk állni. Azt elfelejtette mondani, hogy mikor indulunk.
Elballagtam az étkezőkocsiba, ahol a nulla hivatalos tájékoztatáshoz képest a jól értesült sörözgetőkhöz csatlakozva az alábbiakat tudtam meg: Tatabányánál leszakadt a villamos vezeték, ezért áll a forgalom. Érthetetlen, hogy ezt miért nem lehetett bemondani. Itt szólt közbe a büfés hölgy, mondván, hogy három éve dolgozik a vonalon, de még olyan nem volt, hogy ez a vonat ne késsen. Mit izgulunk, volt már négyórás késése is.
Kedves Lázár János, nem részletezem, hogy miket mondtak a hetente Ausztriába ingázók a MÁV-ról. Már csak azért sem, mert az Ön neve is szóba került az ÉS-ben ki nem nyomtatható kontextusban.
Végre elindultunk, és előkerült a kalauz is. Rajta csattant az ostor, holott ő tehetett a legkevésbé a késésről. Kérdeztük, hogy visszaigényelhetjük-e a vonatjegy árát vagy annak egy részét, amire azt felelte, hogy írjuk meg az esetet a MÁV-nak.
Végül is két óra negyven perces késéssel megérkeztünk, ami alig tíz perccel több, mint a teljes menetidő. A vidéken lakók valamennyien lekésték a csatlakozásukat.
Megírtuk a MÁV-nak a reklamációt, egyelőre egy automata válaszolt az ügyfélszolgálattól. Eszerint egy hónapon belül várhatunk választ, de az is előfordulhat, hogy csak három hónapon belül. Ilyen késedelmes válasz méltó a vonatok késéséhez.
Kedves Lázár János, ki ne hagyja a Chagall-kiállítást, mert tényleg nagyszerű. Ha ajánlhatok valamit, az esetleges köd vagy hóesés ellenére is autóval menjen. Rövidebb lesz az út, no meg a büfékocsiban is jobb elkerülni a személyes inzultusokat.