Hogyan (ne) írjunk tárcát

Az íróasztalhoz ülök. Azon gondolkodom, mi legyen az első tárcám témája, nem jut eszembe semmi, felhívom a barátnőmet, Gizust, ő is író. Gizus azt mondja, a tárca nem novella. A tárca, mondja elnyújtva az a betűt, Sanyika, ne üvölts, Jézuskrisztus, Sanyika, háttérben visító gyerekhang, mintha macskát nyúznának. Szóval a tárcánál fontos a jelen idejűség, például nem játszódhat a középkorban, és valahogy a nyelvvel is összefügg, jaj, már, nem tudok így gondolkozni, üvölt a gyerek. Nekem már nincs kisgyerekem. Néha hiányzik egy üvöltő hároméves. És te mit csinálsz, kérdezem érdeklődést színlelve, ne rólam szóljon az egész beszélgetés. Szöveget javítok, mondja Gizus, az Állok az esőben regény szlovák fordítását ellenőrzöm, nem működik a deepl, google translate-t használok, jól szórakozom, ezt hallgasd meg, ilyeneket találok benne: „Ha rossz döntést hozok, vállalom a következményeit, csak fel kell állnom, és azt mondanom: Fing, most elmegyek.”