Kocsmáros és lánya
VISSZHANG - LXIX. évfolyam, 2. szám, 2025. január 10.Az ellenzékiség soha nem terem magától, állapítja meg Valcsicsák Imre A szavazó „árulása” című, Vásárhelyi Mária cikkére (Az „ellenzéki szavazó” árulása, ÉS, 2024/51–52., dec. 19.) reflektáló írásában (2025/1., jan. 3.).
Ha jól emlékszem, Hrabal írt arról a bátor férfiról, akit azóta nagyon becsültek a falusi kocsmában, amióta kijelentette, ha tudna úszni, és a közelben lenne egy gyors sodrású folyó, amiben a kocsmáros kislánya fulladozna, ő bizony gondolkodás nélkül kimentené.
Ez jutott eszembe a szerző „privát” elképzeléseiről a megoldást illetően. Vagyis, ha lennének valóságos ellenzéki pártok (de, mint megállapítja: nincsenek), s valóban hozzáértő agyakkal kidolgozott, korszerű eszközökkel közvetített ideológiák (de, mint megállapítja: nincsenek), méghozzá olyan ideológiák (de, mint megállapítja: nincsenek), amelyek – más egyebek mellett – megfelelő súllyal figyelembe veszik, hogy a magyar történelmi tudat milyen konkrét utat bejárva vált a magyar ellenzéki szavazók erős és megkerülhetetlen kiindulópontjává…
…és ha mindezek lennének, „akkor – vonja le a végső következtetést – ezt a mai uralkodó elitet fel lehetne váltani egy korszerűbb, produktívabb elittel. Az ellenzéki szavazók üres és értelmetlen ostorozása helyett.”
Ha mindez lenne!
Csak hát nem tudunk úszni, nincs folyó, s a kocsmárosnak fulladozó lánya sincs.
