Heti textus

„Borzasztóan leverő sejtelmeim támadnak, hogy mit tartanak rólam, mennyire becsülnek? Erre nézve sohasem voltam rózsás hitben, és tán annak is elég jelét adtam, hogy nem kapkodok reklám után, nem kerestem soha semminemű ünnepeltetést, és erre most se vágyok. De az a körülmény, hogy másokkal mit tettek, összehasonlításra kényszerít, és ennek az eredménye az a következtetés, hogy életem egy iszonyú csalódás, és amit magam felől vagy a világról gondoltam legsötétebb hangulatomban, az mind csak ifjúi vérmesség önámító képzeménye. Egyszóval, hogy ennyire semmi legyek, azt mégse gondoltam. Ez már több, mint az agyonhallgatás, ez már valóságos kiátkozás, kiközösítés. Sokat el tudtam viselni, de ez már egy vízilónak is sok volna” – írta Nagy Miklós nevű barátjának 1894-ben Vajda János.