Grecsó Krisztián
Ott, ahol tartok
VERS - LXVIII. évfolyam, 51–52. szám, 2024. december 19.Szeretném, ha rajtakapnál,
Uram, és én szétesett volnék, elhasznált,
rég kevesebb önmagamnál,
még éppen nem egzaltált,
és ha végül mégse lenne kegyelem,
Istenem, feltámadás, öreg porhüvelyben,
szikkadna a tartalék szerelem,
és nem lakozna ördög a részletekben,
Teremtőm, ha ledőlne ismerősből az ismeretlen,
és nem kéne tanulni a téli fákat,
fogyna belőlem, mi érintetlen,
és az volnék, ami, türelmetlen állat,
magától ájult nárcisz,
ki asztal mellett megél,
tölt dűlőszelektált tételt, grátisz,
és amíg él, remél,
szóval, ha ez lennék, Uram, ki oly sok mindent átvisz,
és mégis üresek a túlpartok,
akkor kegyelmedből add meg nekem,
hogy tartsak ott, ahol tartok.
A szerző további cikkei
Csurran, cseppenLXIX. évfolyam, 5. szám, 2025. január 31.
Kép és zene LXIX. évfolyam, 2. szám, 2025. január 10.
A podcasthelyzet LXVIII. évfolyam, 50. szám, 2024. december 13.