Ki a támadó?
VISSZHANG - LXVIII. évfolyam, 50. szám, 2024. december 13.Aradi Emilnek A kék sapka című írásomra közölt reflexióját köszönöm, szerintem ugyanarról ugyanazt gondoljuk (Politikai mezőbe került, ÉS, 2024/49., dec. 6.). Örülök, hogy pontosította az ENSZ működésével kapcsolatban felsorolt intézményeket. Lehetséges, hogy nem fogalmaztam egyértelműen, de én is azt hangsúlyoztam, hogy a főtitkár túlterjeszkedik az Alapokmányban meghatározott pozícióján, az október 7-i pogrom utáni viselkedésével megalapozta Izrael döntését, miszerint nemkívánatos személynek nyilvánította. Nemcsak Izrael számára az, hanem a globális biztonság szempontjából is érdemes kimondani, még ha leváltani nem is lehetséges, hogy kifejezetten veszélyes a működése: ahelyett, hogy közvetítőként próbálna meg enyhíteni regionális feszültségeket – ha már politikai aktivitási igényét nem képes visszafogni –, nyilatkozataival az agresszor mellett áll ki. Moszkvai látogatását pedig párhuzamba állítottam közel-keleti szereplésével: itt is az agresszornak hódolt, miközben a demokratikus államok közössége ellen szerveződő blokk rendezvényén vett részt.
A Közel-Keleten időközben más váratlan fordulat történt, amit az egész világ kíváncsian és óvatosan követ, de ezt megelőzően az Amnesty International nevű szervezet úgy gondolta, eljött az idő, hogy kimondja: Izrael népirtást követ el Gázában. Ezzel a „rendkívül eredeti és bátor”, a terrorszervezetek propagandájától átvett nyilatkozattal beállt azoknak a sorába, akik úgy vélik, a kezükben tartják az erkölcsi és humanitárius világrendet, mint A. Guterres, az EU most távozott külügyi főképviselője, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság, amely ezt az állítást tettekre váltva elfogatóparancsot adott ki Netanjahu ellen. Az izraeli miniszterelnök felelősségét a turbulens helyzetben a politikai ellenzék, a helyi intézmények, az ottani szabad sajtó, a lakosság szerveződései tartják fókuszban, nem külső bíróság kompetenciája ennek megállapítása. Az országot megvédeni csak a hadsereggel tudja – ez a háború. Amit nem Izrael kezdett, de a túszok élve vagy holtan még mindig Gázában vannak…
Az elmúlt évtizedekben a muszlim és egyéb, nem demokratikus országok többségi szavazatával számtalan ENSZ-határozatban ítélték el Izraelt, sőt, a nemzetközi szervezet égisze alatt emberi jogi konferenciákat tartanak, amelyek közül kiemelkedik a 2001-ben a dél-afrikai Durbanben tartott gyalázatos esemény: sötét diktatúrák képviselői rendeztek anticionista-antiszemita demonstrációt. Az emberjogi szervezetek azóta is résen vannak, hogy megtalálják a legabszurdabb fellépési lehetőséget: akkor Human Rights Watchként, napjainkban az Amnesty folytat és jelentet meg „kutatásokat” e jogok megsértéséről. Nem böngésztem vissza e „tudományos tevékenység” korábbi produktumait, mindenesetre a két és fél éve tartó szörnyű ukrajnai háború során az ukrán katonaság működésében azt találták elítélendőnek, hogy civilek közé vegyülve, azaz városokban, utakon harcolnak! Így! Nem az orosz előrenyomulás során civil célpontok ellen szisztematikusan folytatott támadásokat, a lakosság elűzését, a normális élethez szükséges infrastruktúra megsemmisítését, az ország bekebelezésének szándékát kifogásolta az AI, hanem az ukrán lakosság védelmét!
Az AI munkatársai vajon hány alkalommal merültek le a belorusz, orosz, török, iráni, észak-koreai börtönök világába, hogy a világ értesüljön a foglyok elítélésének jogcíméről, eljárásáról és fogva tartásuk körülményeiről? Mint ahogy a fent említett két szervezet sem buzgólkodik ezeknek a helyszíneknek a felkeresésével és a látottak alapján a világ közvéleményének tájékoztatásával.
Az AI legfrissebb megjelenése az ukrajnainak a másolata. Nem a terrorszervezetek folyamatos működését: a gázai civilek mögé rejtőző támadásokat Izrael ellen; nem a Hamász, a Hezbollah deklarált céljait: Izrael megsemmisítését; s nem a legutóbbi borzalmas vérengzést ítélik el, hanem módszertani-statisztikai hókuszpókuszokkal, a Hamásztól szerzett adatokkal keltenék azt a látszatot, hogy objektív helyzetfelmérést prezentálnak. Óhatatlanul merül fel a kérdés: milyen negatív tesztszűrőn kell átmenniük azoknak az embereknek, akik ilyen szellemi-morális defekttel állnak a nyilvánosság elé?
Az összehangolt fellépés történelmi hívószavakat idéz: kútmérgezés, kiűzetés, máglyahalál, vérvád, Cion bölcsei, nemzetközi összeesküvés. A náci és hasonló, különböző nemzeti tettekben tetőzött eseménysor minden fogadkozás ellenére, úgy tűnik, mégsem a végpontot jelentette. Visszatérés történik az „új középkorba” (Eco), mint minden válság idején, az antiszemitizmus az uszítás, a gyűlölködés mindig kéznél levő eszköze, korunkban hazugságokkal a zsidó állam ellen.