Kék

Ha kritikus szemmel nézem a képeim, mint a húgom, akkor szétesnek foltokra, vonalakra, hideg, merev arcokat látok, közönségessé válik a kék a reggeli fényben, átmegyek apámhoz, a Híradót nézi, a fejhallgatója a fülén, néha elfelejtkezem erről és kérdezek ezt azt, úgyse felel, nézem vele a Híradót én is, figyelem a politikusokat, apám figyel és elemez, dühöng, én meg figyelem, ahogy ismétlődnek és ismétlődnek ugyanazok a mondatok, van olyan politikus, akinek szépnek látom a lelkét, pedig azt mondják az emberek, hogy ilyen nincs, hogy a politikus mindig csak a saját hasznát nézi, hogy naiv vagyok, én mégis szépnek látom némelyiket és őszintének, mint azt a virágot, aki kinyílt a sötétben, és van, akit Hitlernek látok, van ilyen politikus is, és ha az illető hirtelen népszerűvé válik, akkor úgy érzem, nagy baj van, nem tudok logikusan gondolkodni, a politikát is úgy figyelem, mint a zenét vagy régen Izraelben a tengert.