Alapítvány és birodalom

„Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.” 
(Deák Ferenc)

Az eredetileg biokémikus Isaac Asimov már magyarul is jó ötvenéves sci-fi könyvében valamikor a jövőben váltakozó sikerrel küzd egymás ellen a két hatalom, nálunk viszont, mint látni fogjuk, maga a birodalom hozza létre az alapítványt – hogy milyen eredménnyel, az a jövő titka.

Éppen a legutóbbi ÉS-cikkem (Kivonás, összevonás, 2024/45., nov. 8.) megjelenése előtti napon került ki a parlamenti futószalagról a kutatóhálózatra vonatkozó törvényjavaslat (tv.jav.), úgymond társadalmi egyeztetésre, amire egy hetet adtak.1 Ahogy akkor jeleztem, radikális átalakításra készültek, és valóban „egyablakos” rendszerre állnának át, vagyis a ma 18 önálló jogállású kutatási célú szervezetet összefogó Magyar Kutatási Hálózat (MKH, hivatalosan: HUN-REN) eszerint egyetlen jogi személyként működne. Lássuk akkor részleteiben, mire számíthatunk.

A szervezeti ábra

Hajdan, még az akadémiai időkben, a KH-t a 15 tagú Akadémiai Kutatóin­té­zetek Tanácsa felügyelte a főtitkár el­nökletével, tagjait pedig az intézetek és osztályok javaslatára a közgyűlés választotta. Ők értékelték a kutatóhelyek éves (nyilvános!) jelentéseit, tettek ajánlásokat a költségvetésükre, a fiatal kutatói helyek elosztására stb. az elnöknek, illetve a közgyűlésnek. Létezett a kutatóintézeti vezetők tanácsa is, amelyet jobbára havonként az MTA vezetése hívott össze, hogy az aktuális kérdéseket megbeszéljék. Az igazgatók részt vettek az MTA szakmailag illetékes osztályainak havi értekezletein, és meghívták őket a közgyűlésekre is. Az intézetek MTA-elnöki felkérésre alakult külső tanácsadó testületei évente üléseztek, megtárgyalták az elvégzett munkát, illetve javasoltak új kutatási irányokat. Az utánpótlás kinevelését a fiatal kutatói pályázatokkal segítették, az MTA támogatott kutatócsoportjai pedig az egyetemeken adtak lehetőséget az oktatástól független kutatásokra, amelyekben kezdő kutatók is részt vehettek általában professzori rangú vezetők keze alatt.

A KH öt évvel ezelőtti leválasztása az Akadémiáról beleillett az Orbán-kormányoknak abba az általános törekvésébe, hogy lenullázzák vagy legalábbis csökkentsék a tőlük független intézmények autonómiáját. A 2018-as választások után fordultak rá teljes erővel a kulturális, felsőoktatási és tudományos élet szereplői státuszának megváltoztatására. A kulturális tao 2018. évi megszüntetésétől2 a nagy múzeumok összevonásáig3 tartó folyamat még semmi esetre sem ért véget. Már várom, hogy például az összes (állami finanszírozású) színházat egyetlen szervezetbe vonják össze, mondjuk a Nemzeti Színház és annak vezérigazgatója alatt. De ne ironizáljunk a kulturális helyzeten, mert még valósággá válnak a rémálmaink.

Az egyetemek nagy többségének államilag finanszírozott magánalapítványokba való elhelyezésével, valamint az addig közvagyonnak számító ingatlanjaik rájuk ruházásával, de elsősorban a tulajdonosi jogokat gyakorló és kiemelkedően honorált kuratóriumoknak a kormány(fő) általi kinevezésével sikerült az esetleg változó politikai szcénából ezeket az intézményeket kiemelni. Ezzel párhuzamosan horribilis összegű közpénzadományokkal további kulturális és oktatási célú alapítványokat (kekvákat) hoztak létre vagy stafíroztak ki, mint például a Bat­thány Lajos Alapítvány vagy a Ma­thias Corvinus Collegium.4

Az MTA és elnöke, a világhírű matematikus Lovász László hónapokig tartó vegzálása után, a közgyűlés nagy többséggel megszavazott tiltakozása ellenére 2019-ben a KH-t kihasították az MTA-ból, és Eötvös Loránd Kutatóhálózat (ELKH) néven újraalapították a miniszterelnöki főtanácsadó Maróth Miklós akadémikus elnökletével, aki egy 12 tagú, fele-fele arányban az MTA (elnöke) és a kormány által jelölt Irányító Testületet vezetett.5 Látjuk, hogy itt már nem testületi választás vagy megerősítés útján kerültek be a személyek, de ami ennél fontosabb, hogy amíg az MTA mindig képes volt egyfajta politikai és gazdasági védőernyőt tartani az intézetek fölé, addig az ELKH közvetlenül ki volt téve a politikai szándékoknak.

Maróth vezetése alatt a KH – a kisebb belső átszervezésektől eltekintve – intakt maradt, de eltűnt belőle több MTA-n belüli biztosíték, így például a vezetők kinevezés előtti pályáztatása vagy az intézeti értekezletek és szavazások a jelöltekről, továbbá a rendszeres és nyilvános beszámoló jelentések, amelyek az adófizetők tájékoztatását szolgálták, hiszen mindmáig állandóan arról beszélnek, vajon milyen hasznot hoz a KH a társadalomnak – ezt pedig pontosan ilyen eszközökkel lehetne felmutatni.

Tavaly áprilisban, bő egy évvel megbízatásának lejárta előtt Maróth lemondott, és váratlan gyorsasággal, de szinte a teljes tudományos életet kellemesen meglepve, Gulyás Balázs nemzetközileg elismert neurobiológus professzort nevezték ki a helyére. Az öröm viszonylag gyorsan átadta a helyét az értetlenségnek, elsősorban azért, mert a KH gyors egymásutánban törvényileg kétszer is nevet módosított, s így lett belőle a végén HUN-REN, amely kacifántos rövidítést aztán – az összes alapító okirat, pecsét, névtábla stb. megváltoztatásával – a KH minden egységébe, sőt az e-posta-címekbe is átvezették. Ezzel együtt a szerkezetét is átalakították: a Titkárság helyett jött a Központ (amit angolul headquarters, azaz főhadiszállás néven emlegetnek), vele a vezérigazgató, továbbá a gazdasági hasznosság (szabadalmak, innováció) mantrája, végül az idei évnek gyakorlatilag az egészét kitöltő nemzetközi értékelés.6

Csak a pénz, azaz a többletfinanszírozás nem jött, holott az infláció és az általános béremelések már rég ledarálták azt a 30 százalékos emelést, amit az ELKH-vá alakulásnak, illetve a közszolgálatiból általános munkaviszonyra váltásnak köszönhettek a KH dolgozói. Helyette ígéretet kaptak, hogy az értékelés lezárása után lesz lehetőség megemelni a KH költségvetését. És valóban: egy meglepetésszerű törvényjavaslathoz kapcsolva, durvábban szólva, cserébe annak elfogadásáért, jövőre 50 százalékos emelés van kilátásba helyezve, pontosabban annak 9 hónapra eső része, amennyiben a KH-ról szóló új törvény átmegy a parlamenten.

Mert Gulyás elnöknek nem volt elég, ha csak egy másik (a KFI-) törvény egy fejezeteként emlegetik a KH-t, neki saját, önálló „HUN-REN-törvény” kellett. Hát most jól megkaptuk, és bár vannak, akik örülnek neki, mégsem lehetünk meggyőződve, hogy ez a magyar tudományos kutatás felemelkedésének üdvözítő útja. Egy dolog viszont biztos: a törvény már maga is egy hatalmas innováció, ugyanis minden európai irányú hivatkozás dacára ilyen konstrukciót sehol nem találunk. Utólagosan felmerült gyanúm az, hogy Maróth Miklós idő előtti lemondásának az lehetett az oka, hogy az akadémiai ethosztól ennyire eltérő cég vezetését már nem kívánta vállalni.

Jóllehet erről közvetlen vagy megbízható információnk nincsen, kizártnak tartom, hogy a KH két legfőbb vezetőjét ne vonták volna be a tv.jav. előkészítésébe, amit a miniszter és e KH-vezetők közötti múltkor felidézett kétoldalú tárgyalás is sejtetett.7 Ami viszont november 7-én nyilvánosságra került, az nyilvánvalóan a KH intézetvezetőinek a megkerülésével készült. Ami azért sem meglepő, mert Gulyás elnök legfeljebb időnként és egyenként tárgyalt a (fő)igazgatókkal, működésének másfél éve alatt egyszer sem hívta össze őket a KH aktuális problémáinak megbeszélésére, s ez nemcsak az európai gyakorlattal ellentétes, de a korábbi és főleg az MTA keretében működött KH esetében is hallatlan lett volna. Nem csoda, hogy a tv.jav. szétküldése után az egységvezetők egy emberként léptek fel a megváltoztatása érdekében. Hogy mekkora sikerrel, majd meglátjuk.

Mi az eredeti javaslat?

A KH ezentúl egy „sajátos magánjogi jogalany” lesz, azaz egyfajta alapítványszerű intézmény, amely állami megrendelésre és finanszírozással közfeladatokat lát el. Tehát valóban nem zártkörű részvénytársaság vagy kekva (közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány), jóllehet a javasolt szöveg terjedelmének körülbelül a fele egyezik a kekva-törvénnyel.8 Ahol nem egyezik, azokat igyekszünk itt sorra venni, de ami nincsen expliciten szabályozva, ott ez a paragrafus érvényes: „A HUN-REN-re e törvény eltérő rendelkezése hiányában az alapítványokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.” A KH tehát ugyanúgy magánalapítványnak fog számítani, mint a kekvák általában. Tény, hogy 2006 óta közalapítványokat nem lehet létrehozni, tehát amennyiben az állam valamely feladatát le szeretné vetni magáról, azt csak efféle magánalapítványokra vagy egyházakra ruházhatja át.

A tervezett átalakítás „célszemélyei” elsősorban (és véleményem szerint egyedül) annak örülhetnek, hogy kikerülnek az államháztartási törvény (Áht.) hatálya alól, amely a kötelező kincstári számla és egyéb megszorítások mellett a minden év végi „leszámolást” is előírja, azaz a le nem kötött költségvetési forrásokat elvonja, ami a hosszú távú gazdálkodást ellehetetleníti. Egyébként az egyetemek is elsősorban ezért fogadták szívesen az új gazdálkodási formát. Igaz, az is jelentős motiváció volt, hogy az átalakulás mellé komoly többlettámogatást ígértek. A KH-nak is megmondták, hogy csak akkor lesz pluszfinanszírozás, ha beállnak az alapítványi sorba.

Jóllehet az ELKH létrehozásakor azzal érveltek a politikusok, hogy az MTA alól a parlament alá helyezik a KH-t, és így nem csorbul az autonómiája, valójában a kormány alá került, hiszen a mindenkori „tudományos miniszter” (előbb Palkovics, majd Csák, most pedig Hankó) közvetlen felügyelete alá tartozik, a parlament és illetékes bizottságai gyakorlatilag olajozott szavazógépként teljesítik a kívánalmakat, mint azt a mostani tv.jav. végigfuttatásán is látjuk majd.

De akkor miért a változtatás? Szerintem pont azért, ami miatt 2020/21-ben az egyetemeket is „magánosították”.

Alapítvány és...

Amennyiben ugyanis a kormánytól, pontosabban a Fidesztől a választók netalán megvonnák a támogatást, akkor a KH átcsúszna az új erő kezébe, és ezzel megszűnne a befolyásolás lehetősége, amit a kekva-egyetemek kuratóriumain keresztül érvényesítenek – és ezért rántották bele ebbe a konstrukcióba a nagy tudományegyetemeket is, noha korábban Palkovics még mást ígért nekik.

Hogyan érvényesíti a továbbélő politikai befolyást a KH fölött a mostani kormány? Úgy, hogy a tv.jav.-ban kiköti, hogy a KH elnökét a miniszterelnök, a (mindössze héttagú) IT tagjait az illetékes miniszter jelöli és nevezi ki. Az IT „tagjainak többsége a tudomány művelői közül kerül kiválasztásra”, ami szintén komoly változás az eddigiekhez képest, amikor a legutóbbi 9 tagból mindenki a tudományból érkezett. A jövőben bizonyára 3-3 lesz az arány, amit az elnök fog elbillenteni a tudomány javára. A kekva-szabályozást idézi fel az a pont is, amely szerint a továbbiakban az IT gyakorolja az alapítói jogokat, vagyis ők választják a további tagokat is, amikor lejár a mandátumuk, vagy megürül egy hely. Mondanunk sem kell, hogy ez milyen tűzbiztos védelem minden külső beavatkozás ellen, ha bármi változna „odakint” – miközben a mindenkori állam az adófizetők pénzéből finanszírozza a működést. Méghozzá oly módon, hogy az IT 6+25 évre köt részletes, illetve általános megállapodást a feladatokról és a finanszírozásról az állammal, pont úgy, mint a kekvák teszik, továbbá a magánalapítvány kezébe adja a KH (egyelőre mindössze két tételből álló) teljes vagyonát – amennyiben az MTA-val sikerül tető alá hozni a KH által használt ingatlanok adásvételi szerződését, de erről majd később.

A tv.jav. legkellemetlenebb újdonsága az „egyablakos” KH megalapításának szándéka. Akik a szöveget megalkották, úgy gondolták, az IT az elnökkel és a vezérigazgatóval együtt elég tudást és hozzáértést testesít meg, hogy a mostani 18 kutatóközpontot és ­intézetet elvezesse a terveik szerint csökkentett létszámú összevont gazda­sá­gi és munkaügyi állománnyal. Az viszont kiviláglik, hogy nem az „egy rek­tor alatti 18 karú egyetem” lebegett a szemük előtt, mert a tv.jav. lehető­vé tesz „a kutatóintézetek tudományos tevé­keny­sé­gének koordinálására tudományos igazga­tó­kat”, akikből a hírek szerint a nagy tu­do­mány­területnek megfelelően (élet-, természet- és társadalomtudomány) háromra lehet számítani – nos, ők lehetnek a „dékánok”.

A lényegében az MTA-tól örökölt mostani KH-szerkezet sorsa is kétséges, ugyanis a tv.jav. nem ismeri a „kutatóközpont” fogalmát, csupán intézetekről beszél, amik fölött nyilván a „tudományos igazgatók” fognak állni. A csaknem 50 intézet köztes szintek nélküli irányítása egy rémálommal ér fel. Ugyancsak nincsen meghatározva a Központ nélkül maradó vezérigazgató feladata, aki a KH „operatív vezetője” lesz. Bár ő ma az IT tagja, ezt a feltételt a tv.jav.-ban nem találjuk, miközben az elnök IT-tag kell hogy legyen, viszont a vezérigazgató az elnök helyettese, ami konfliktusban áll azzal a követelménnyel, hogy az elnöknek a tudományból kell érkeznie. Nem folytatjuk az ismertetést, csupán még annyit, hogy természetesen nem felejtették le a tv.jav. végéről, hogy „sarkalatos”, azaz kétharmados lesz, nehogy könnyen vissza lehessen vonni.

Mire számítsunk?

A tv.jav. megjelenését a tudósok körében ellenkezés és kritika fogadta: a TDDSZ és az ADF például itt az ÉS-ben jelentette meg közös nyilatkozatát (2024/46., nov. 15.).9 Az MTA hétoldalas részletes véleményben és módosító javaslatokban fejtette ki kifogásait a tv.jav.-tal kapcsolatban, ragaszkodva a kutatói témaválasztás szabadságához, az intézetek jogi személyiségének a fenntartásához, a KH részvételéhez a döntéshozatalban, a KH-nak a nemzeti kultúrával kapcsolatos feladataihoz, az IT tagjainak és az elnöknek a kiválasztásában a tudomány képviselőinek a szerepéhez, továbbá minden bírálóval összhangban felhívta a figyelmet a kekva-törvényhez való hasonlóságára, ami az EU-források megszűnésének a veszélyét hordozza magában.10

A KH szinte egyhangú tiltakozásának a hatására az elnök, másfél év óta először, összehívott egy főigazgatói értekezletet, amelyen megjelent Bódis László KIM-államtitkár. Itt olyan ígéreteket kaptak, hogy a KH eddigi szerkezete nem változik, vagyis a kutatóközpontok és intézetek megmaradnak önálló jogi személyeknek, ami a kutatók által is támogatott legfontosabb követelésük volt. Abban is engedett a kormány képviselője, hogy a KH intézeteinek a képviseletében a három tudományterületről egy-egy (fő)igazgató tanácskozási joggal jelen lehessen az IT ülésein, valamint hogy az intézetek sorsáról (alapítás, megszüntetés, átszervezés) csak az IT tudós tagjainak a többsége dönthessen. Az IT tagjainak a jelölésében csupán annyi engedményt tett az államtitkár, hogy a korábbi gyakorlattal szemben, amikor az MTA-val egyeztettek, a jövőben a kormánynak alárendelt Nemzeti Tudománypolitikai Tanács véleményét kérdezik meg, amelynek az elnöke Hankó miniszter, és társelnöke Gulyás Balázs.11 Az itt jelzett módosításokkal kiegészített tv.jav.-ot lapzárta után fogják beterjeszteni az országgyűlésnek.12 Egység mutatkozott abban, hogy magát az alapítványosodást nem kifogásolják, mert a többlettámogatáshoz csak ennek révén jutnak hozzá – ami megint élesen emlékeztet az egyetemek „meggyőzésére” az átalakulás előnyeiről.13 Az biztos viszont, hogy a jövő év a KH-ban kutatások helyett az újabb átállással telik el.

Maradt azonban még egy kényes kérdés, amiben a parlament egyedül nem tud dönteni. A KH csaknem teljes ingatlanvagyona, valamint ingóvagyonának jelentős hányada (beleértve a berendezést, műszereket, eszközöket, sőt az ott őrzött nemzeti kincseket) az MTA tulajdonában van, részben annak törzsvagyonához tartozik. Ezt a vagyont az Akadémia felértékeltette, és kb. 150 milliárd Ft-ot kérne érte, de úgy tudni, a kormány ennek maximum a felét kínálja, azt is több évre elhúzva, részletfizetést ígérve. Ugyanakkor a háttérben felmerül az a probléma is, hogy az MTA székházának a 200 éves évfordulóra befejezendő felújítása egyre nagyobb ráfordítást igényel, és a KH épületeinek eladása teremtené meg ennek fedezetét. Több lehetőség is adódik az Akadémia előtt, amely e tárgyban december 11-ére rendkívüli közgyűlést hívott össze, amelyen az Elnökség előterjesztését fogják a megjelentek megvitatni – remélhetőleg döntésképes létszámban. A mottóban idézett bölcs meglátást jó szívvel ajánlom mindenki figyelmébe.

Az elmúlt csaknem másfél évtized, és különösen az utóbbi öt-hat év tanulságait pedig úgy lehet összefoglalni, hogy a független szervezetek ellehetetlenítése, lenullázása, megszüntetése akadálytalanul folyik tovább; gondoljunk az első jelre, a jelentéktelen ügy miatt 2011-ben szélnek eresztett, sőt részben elbocsátott földrajzinév-bizottságra, vagy az egyik legutóbbi esetre, a Magyar Orvosi Kamara jogköreinek a megnyirbálására 2023-ban.14 A KH irányításának fokozatos kisajátítása, az IT létszámának ismételt csökkentése, valamint a tagok kijelölésének végül egyetlen kézbe adása ugyanezt illusztrálja. A kormánytól független köztestületként működő és tisztségviselőit külső befolyásoktól mentesen választó MTA még akkor is zavarja a hatalmat, ha a tagok döntő többsége magát konzervatívnak, sőt kormánypártinak tart­ja, amit az utóbbi elnökválasztások is jól mutattak.

Ha pedig az EU netán a HUN-REN nevű magánalapítványt is kizárja az uniós források felhasználásából, akkor legföljebb szóban tovább hirdetjük a tudomány tekintélyét, de valójában örömmel követjük a miniszterelnökünk idoljának számító Trump elnök irányvonalát, mert lássuk be, nálunk a tudomány valójában nem fontos, legföljebb csak ha pénzt termel.

1 https://adf2019.com/wp-content/uploads/2024/11/20241107_hun-ren_torvenytervezet_velemenyezesrechk.pdf
2 https://fidelio.hu/szinhaz/veszelyben-a-fuggetlen-szinhazak-jelenlegi-formajaban-megszunik-a-kulturalis-tao-140242.html
3 https://hvg.hu/elet/20240403_muzeumok-osszevonas-magyar-nemzeti-muzeum-demeter-szilard-torvenymodosito-javaslat
Érdemes a közhelyekkel teli üres indoklásból idézni: „Az integráció célja, hogy a közgyűjtemények erőforrásait hatékonyabban használják fel, és így jobban hozzájáruljanak a magyar kultúra és tudomány népszerűsítéséhez mind hazai, mind nemzetközi szinten. Az integrált közgyűjtemények – az általuk őrzött, a nemzet egészének közös szellemi értékeit jelentő kulturális javak révén – még eredményesebben tudják érvényre juttatni azt a törvényi alapelvet, mely szerint működésükkel hozzájárulnak a személyiség fejlődéséhez és kiteljesedéséhez, az aktív polgársághoz, a társadalmi beilleszkedéshez, a közösségfejlesztéshez.”
NB. Az összevont múzeumok megszűntek önálló jogi személyek lenni, annak minden következményével. Ez a gondolat az MKH átalakításában is visszaköszön.
4 A teljes listát ld. a „Kekva-törvény” végén: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a2100009.tv
5 A ma már elérhetetlen listát ld. itt a 6. jegyzetben: https://www.es.hu/cikk/2019-08-02/kenesei-istvan/hasznosabb-a-tudatlansag-a-kepzettsegnel-.html
6 A teljes időrendet jól mutatja be a Szabad Európa cikke végén látható rövid összefoglaló:
https://www.szabadeuropa.hu/a/lesz-penz-ha-nem-lesz-balhe-a-kormany-valamennyit-enged-a-volt-akademiai-intezetek-alapitvanyositasabol/33203669.html
7 https://hun-ren.hu/hirek/megkezdodtek-az-egyezteto-targyalasok-a-kormanyzat-es-a-hun-ren-kozott
8 https://adf2019.com/wp-content/uploads/2024/11/kekvavshunren-chk.pdf
9 https://www.es.hu/cikk/2024-11-15//az-adf-es-a-tddsz-kozos-nyilatkozata.html
A kormánysajtó mintha előre készült volna az ellenállásra: sorozatban jelentek meg a támogató cikkek, interjúk, ld. pl. ezt a válogatást: https://hun-ren.hu/megujulas-a-sajtoban-megjelent-cikkek-interjuk
10 Az MTA itt felsorolt javaslatainak a többségét beépítették az azóta benyújtott tv.jav.-ba (ld. a 12. jegyzetet).
11 https://nkfih.gov.hu/hivatalrol/testuletek-bizottsagok/nemzeti-tudomanypolitikai-tanacs
„A tagokat a tudománypolitika koordinációjáért felelős miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki.” A 12 tagú testületben az MTA-t annak elnöke egyedüliként képviseli.
12 Az „irományt” nov. 19-i dátummal, de az ÉS lapzártája után tették ki az Országgyűlés honlapjára: https://www.parlament.hu/irom42/10010/10010.pdf
Ezért csak itt, a lapzárta után is bővíthető jegyzetekben jelezhetjük röviden, mi valósult meg az ígéretekből. Valóban önálló jogi személyek maradnak a „kutatási intézmények” néven szereplő kutatóhelyek, amelyek vezetői közül hárman részt vehetnek az IT-üléseken, és lesz testületük is, amelyet azonban évente csak kétszer kell összehívni, továbbá tudományos igazgatók helyett „tudományterületi alelnökök” fognak koordinálni. Az MTA kritikájából ezeken kívül bekerültek a szabad témaválasztás, a nemzeti kultórával és az egyetemes tudománnyal kapcsolatok feladatok is.
13 A tv.jav.-ból kihúzták az alapítványokra való utalást, így a KH egyszerűen a Ptk. alá tartozó jogi személy lesz. Kérdés, hogy egy kizárólag a kormány által kijelölt grémium által irányított „magáncég” kellő garancia lesz-e ahhoz, hogy az EU-források ne apadjanak el.
14 https://index.hu/belfold/2011/03/20/a_kormany_megtorolta_hogy_leszavaztak_ferihegy_uj_nevet/?token=5623ab023a78444f5981d5d099120935
https://telex.hu/belfold/2023/02/28/magyar-orvosi-kamara-kotelezo-kamarai-tagsag-fidesz