Kivonás, összevonás

Örüljünk: olimpiai nyertesek vagyunk! Ugyan nem az érmek számában, hanem az egy éremre jutó költség vagy befektetés értékében, de hát mi abban a versenyszámban tudunk nyerni, amiben jók vagyunk. A Telex írta meg, hogy „csak 2023-ban Magyarország 382 millió eurót (154 milliárd forintot) költött az élsportra úgy, hogy ebben a taojuttatások és az infrastruktúrára [értsd: stadionokra] szánt pénzek még nincsenek is benne”.1 Akármit olvasunk is ki ebből a hírből, illetve az annak alapjául szolgáló tanulmányból,2 az tagadhatatlan, hogy a módszert általánosnak tarthatjuk: ha eredményeket akarsz, akkor fektess bele pénzt. Más kérdés, hogy mekkora befektetetéssel mennyi eredményt érünk el, és akkor már ott is vagyunk a tudománynál és a felsőoktatásnál.

Puskás Öcsinek igaza volt

Nemrég arról morfondíroztam itt, hogy a tudományhoz képest vajon a sport, pontosabban az élsport mivel járul hozzá a világ jobbá tételéhez, és ezen azóta is töprengek, bár most kiderült, hogy a sport remek mintákat képes felmutatni.3 Itt van például az a hír, miszerint „a magyar tudomány aranycsapatát építik”, amivel egy nemzetközi pályázatot elnyert fizikus, Endrődi Gergely hazajövetelét köszöntötték, ráadásul ezt a „Bajnokok hazahívása program” keretében tették.4 Sőt nemcsak fényképet tettek ki, hanem egy videót is, amelyen a Nobel-díjas Krausz Ferenc a legnagyobb futballstadion gyepén és öltözőjében a magyar tudomány Puskás Ferenceként (!) vezeti válogatott mezbe öltözve az alakuló bajnokcsapatot. (A női labdarúgás, ahogy a magyar nagypályákon, úgy látszik, a tudományban is a háttérbe szorult.)

Ezzel a programmal mi is csatlakoztunk azokhoz az országokhoz, melyek az Európai Kutatási Tanács (ERC) nagy összegű grantját elnyert tudósokat csábítják el. Ilyen akcióknak már hazai tudósok is „áldozatul estek”, pedig az utóbbi években csökkenőben van az ERC-nyerteseink száma. Az egyetlen kivétel éppen az a (hajdani akadémiai) Rényi Intézet, amelynek az ERC-grantot kapott matematikusaiból már valóban ki lehet állítani egy 11 fős focicsapatot, amint azt egy viccesnek szánt képpel maguk illusztrálták.5 A minisztérium, vagyis a KIM azonban nem viccel, náluk, mint a politikában általában, a focit komolyan kell venni. Annyira viszont már nem veszik szigorúan a dolgot, hogy angolul is „bajnokokról” beszéljenek, ott megelégszenek a „magyar kutatási pályázat” (Research Grant Hungary) névvel, sőt nem is a kedvenc kekva-egyetemekre telepítik, hanem, Endrődi esetében, az ELTE-re – mivel a kekvákra nem lehet EU-forrásokat behozni.

Az ELTE aztán ennyivel be is kell érje, mert a további támogatásokat nem ők kapják, hanem a szokásos ügyfelek, azaz a kekvák. Meg is érdemlik, hiszen a miniszter nem győzi hangsúlyozni, hogy a „modellváltás” óta milyen szépen teljesítenek, ezzel is bizonyítván az új rendszer életképességét. Pedig csak a lovakat kellene az érvelésben a kocsi elé fogni, vagyis az ok-okozati sorrendet helyesen rögzíteni. Mert ugyan valóban könnyebbség lett az egyetemeknek, hogy a naptári évvel nem kell lezárni a költségvetésüket és gondoskodni az addig el nem költött források sorsáról, vagyis valamilyen módon lekötni őket, ami az államháztartási törvény alá tar­tozó intézményeknek kötelező feladatuk, de a rangsorokban látható jobb ered­mé­nyek főként annak tudhatók be, hogy jelentősen megemelkedett az álla­mi támogatásuk – vagyis a tények pont azt mutatják, hogy jogos volt a korábbi követelés, miszerint, ha megnő a finan­szírozás, akkor jobban tel­je­sí­tenek, különösen, ha ezt egy modern telje­sítményértékelési rendszerhez (TÉR) kötik.

Hozzánk is megérkezett a TÉR mindent überoló mérőszáma, a D1/Q1 uralma, vagyis hogy azon tudományos publikációk, pontosabban folyóiratcikkek alapján ítélik meg adott műhely tevékenységét, amelyek a periodikák legjobb 10, illetve 25 százalékában (decilis = D1, illetve quartilis = Q1) jelennek meg. Tegyük most félre azt a szempontot, hogy számos tudományágban a könyvek (kézikönyvek, monográfiák stb.) is értékesek, valamint azt is, hogy a magyar nyelvű tudományos publikálás fenntartása alapvető érdekünk, és tekintsük inkább a közvetlen következményeket.

Mivel az egyetemek (elvben) a TÉR számai után kapnak többletjuttatásokat a KIM-től, alapvető érdekük, hogy minél jobban teljesítsenek e téren. Amíg a becsületesek igyekeznek egyre több saját kutatásból egyre színvonalasabb közleményeket gyártani, az élelmesebbek, felhasználva a számos diszciplínában uralkodó sokszoros társszerzős gyakorlatot, egyszerűen bevásárolják magukat a jobb cikkekbe, vagy leszerződtetik a „cikkgyáros” szerzőket. Pár éve a Telex nyomozása alapján derült fény egy ilyen helyzetre az Óbudai Egyetemen (ÓE), amiről itt is beszámoltunk.6 Stöckert Gábor most újabb nyomozással állt elő a Telexben, és ismét az ÓE oktatói érintettek.7 Vajon keressünk-e összefüggést itt azzal, hogy a Times Higher Education (THE) friss ranglistáján nem kis meglepetésre éppen az ÓE-t hozta ki a második legjobb magyar egyetemnek a világrangsor 600. helyén, szemben például a BME-vel, amelynek csak az 1200. jutott – a hazai megítéléssel éles ellentétben.8 Csak összehasonlításképpen, a QS kelet-európai listáján, amelyet (szokásosan) a prágai Károly Egyetem vezet, és az ELTE a 6. helyen áll, a BME meg a 12.-en, az ÓE-t a 66.-on találjuk.9 Persze az is lehet, hogy a két rangsor eltérésére az a magyarázat, hogy a minisztérium pont a THE-vel állapodott meg még áprilisban.10 Vagyis a kekvák a THE mérőszámaira figyelnek – és viszont.

Nem tudom megállni, hogy a rangsorok és a cikkbesorolások kapcsán ne térjek ki arra az áldatlan állapotra, hogy akárhány társszerzője legyen is egy tanulmánynak, mindegyik szerzője ugyanúgy részesül a megjelenés számszerűsített dicsőségéből, mintha egyedül írta volna, miközben tudjuk, hogy van, aki csak a nevét adja hozzá, másnak pedig csupán egy mérésére hivatkoznak. Ez akkor válik érdekessé, amikor a hivatkozási indexeket hasonlítják össze, hiszen a sok társszerzős cikkben szereplő név messze nagyobb gyakorisággal fog előfordulni, mint az egyedüli vagy legföljebb egy-két társsal szövetkező szerzőé. Utóbbiaknak tehát hiába jelentősebb a kutatási tevékenysége, a számokat tekintve lemaradnak ez előző csoport tagjai mögött. A D1/Q1 uralma továbbá a bölcsészet- és társadalomtudományi területeket sújtja, nemcsak a könyvek nagyobb szerepe és az egy műre eső kevesebb szerző miatt, hanem az anyanyelven, esetünkben magyarul megjelenő művek eredendően kisebb hivatkozási számai miatt is.

De térjünk vissza a kiindulásunkhoz: végül is joggal utalhatunk vissza Puskás Ferencre mint a tudományos finanszírozás alapelvét meghatározó személyiségre, mert az itt felvázolt esettanulmány azt mutatja, hogy igaza volt: „Kis pénz, kis foci; nagy pénz, nagy foci.”

Októberi határnap

A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) mandátuma idén februárban lejárt, és, mint jeleztük, júniusban csupán a csökkentett létszámú plénum megbízatását hosszabbították meg – október 31-ig.11 Mivel a tagokat (egyszer meghosszabbíthatóan) hat évre nevez(het)ik ki, konstatálnunk kell, hogy ennyi idő sem elég a kormányzatnak, hogy új tagokat delegáljon – mert felteszem, hogy a többi delegáló szervezet már rég teljesítette kötelességét. A ma már nyolc hónapos csúszás miatt az elintézetlen dossziék csak szaporodnak, és ha holnap megtörténik a miniszterelnöki kinevezés, akkor is legkorábban januárra állnak föl a szakbizottságok, amelyeknek a plénum számára elő kell készíteniük a határozatokat – a professzori kinevezésektől kezdve a szakalapításokon át a doktori iskolákig és az intézmények akkreditációs eljárásáig. Idősebb kollégámtól hallottam, hogy MAB-alelnöki kinevezése előtt Orbán Viktor magához rendelte, hogy meggyőződjön, alkalmas-e a feladatra. Ha még most is ez a szokása, akkor a világrendszerváltás közepette még várnunk kell egy ideig, hogy a MAB-plénum megújuljon.

Addig be kell érnünk a MAB szigorú júliusi közleményével, amelyet azonban nem merek idézni, mert a (remélem, citálható) záradéka igen súlyos fenyegetéseket tartalmaz, íme: „A jelen tájékoztatóban foglaltak szó szerint idézése, vagy az abban foglalt tartalmak bármilyen módon való felhasználása esetén szükséges az elkészülő tartalom visszamutatása a MAB részére. A visszamutatást kérjük a […] címre megküldeni. Amennyiben visszamutatás nélkül kerül idézésre, vagy bármilyen módon való felhasználásra a tájékoztató szövege, tartalma, úgy kell tekinteni, hogy a MAB a közzétételhez nem járult hozzá.”12 A tájékoztatást nyilván azért adták ki, mert sokan kétségbe vonták, a MAB működése nem szenved-e kárt, és ezt tagadni kívánták, de nemrég egy ezzel ellentétes információ is megjelent a honlapjukon, mely szerint „a 2024. szeptember 15. és november 15. közötti egyetemi tanári pályázati időszak felfüggesztésre kerül, az egyetemi tanári pályázatok beadási időszaka a tárgyév január 1. – március 31. közötti időszakra módosult”.13

A tudósokat érdeklő másik határidő is október 31-e – volt. Még májusban írtam meg, hogy a Krausz Ferenc elnökletével alakult Kutatási Kiválósági Tanácsnak (KKT) a korábbi OTKA helyébe lépő pályázati rendszere arra kötelezte el magát, hogy „az értékelés június 24-én kezdődik, és október 18-án már le is zárul”.14 Már akkor kételkedtem, hogy lehet-e ilyen rövid idő alatt a szükséges számú külföldi értékelőt mozgósítani és a bírálati folyamatot lezárni. Jelentem, hogy október közepén a hónap végét jelölték meg az eredmények közlésére, majd az ígért október 31-i napon az alábbi közlemény jelent meg: „[a] pályázatok értékelése nemzetközi bírálók közreműködésével folyamatban van. (…) Az eredmények kihirdetésére várhatóan novemberben kerül sor, így a szerződések megkötése még idén megtörténik.”15 Szóval pontosan az történt, amire számítani lehetett – kivéve, hogy Krausz professzor már elköszönt a KKT elnöki posztjától. Természetesen az a jobbik lehetőség, hogy csak a bírálatokra meg az aláírásokra várunk. A rosszabbik opció ugyanis az, hogy – és ez nem először fordulna elő a kutatási pályázatok történetében – nincs pénz. Pedig mindössze 19 milliárd Ft-ról van szó…

Egyablakos kutatóhálózat?

Az e helyt csak MKH-val rövidített Magyar Kutatási Hálózat (avagy HUN-REN) jelentős változások elébe néz. Emlékeztetek rá, hogy amikor az MKH-t leválasztották az MTA-ról, akkor a korábbi akadémiai alelnök, Maróth Miklós vezetése alatt sok tekintetben az MTA-beli működési modell maradt meg, azzal a jelentős különbséggel, hogy a korábbi (választott) kutatóintézeti tanács (AKT) feladatait a (kormány és az MTA elnöke által delegált) Irányító Testület látta el, így az elnöknek jelentős jogosultságai voltak. Ugyanúgy, ahogy az MTA-ban, az adminisztratív feladatokat a KH Titkársága látta el egy (ugyan nem a tudományból érkezett) főtitkár alatt, az elnököt az IT-ből kijelölt tudományterületek szerinti alelnökök támogatták, stb. A tavalyi átalakítással azonban nemcsak a név, hanem a szervezet is változott: az IT csak nevében maradt ugyanaz, tagságát már nem kétfelől delegálták, hanem, úgymond, közös megegyezéssel jelölték (de éppen a KH képviseletét biztosító tag máig hiányzik belőle), az elnököt a Szingapúrból érkezett Gulyás Balázs, a főtitkárt pedig az Ericssontól átigazolt Jakab Roland személyében egy vezérigazgató váltotta. Amennyire meg tudom ítélni, egy ekkora és ennyire változatos portfólióval bíró szervezet vezetésében egyiküknek sem volt tapasztalata.16

Beszámoltam már róla, hogy elkészült az MKH tagintézményeiről szóló összes jelentés,17 és az értékelők vezetője, Alexander Zehnder több nyilatkozatot is adott, de mindegy is, mit mondott, mert Gulyás Balázs, az MKH elnöke mindenképpen egyetlen szervezetként („jogi személyként”) kívánja működtetni az MKH-t: „Rögzítsük a HUN-REN működési kereteit önálló, a Magyar Kutatási Hálózatról szóló törvényben, amely speciális, a jelenleginél kiszámíthatóbb, rugalmasabb, hatékonyabb jogállást biztosít a kutatóhálózat számára. A hatékonyabb működést egységes szervezeti formában látjuk megvalósíthatónak, amelyet nem korlátoznak az államháztartás rugalmatlan szabályai.”18 Zehnderék felkérése arra már nem terjedt ki, hogy az MKH-t irányító ún. Központ munkáját és hatékonyságát is felmérjék, esetleg megvizsgálják, hogyan alakul az ott dolgozó vezetők fizetése a KH élvonalbeli tudósaiéhoz és vezetőiéhez képest. De ne legyünk ennyire demagógok, maradjunk csak annál a kérdésnél, hogy miként képzelik el a jövőt, és miért úgy.

Nos, erre egyelőre nincsen válasz. Ha ugyanis „az államháztartás rugalmatlan szabályait” akarják levetni magukról, akkor a kekva-szerű alapítványi vagy a zrt.(zártkörű részvénytársaság)-megoldás a lehetséges út – azonban úgy tudni, ezt a két variációt a vezetőség nyíltan és határozottan elutasította. Márpedig akkor a KH nem menekülhet az eddigi bilincsektől, a közbeszerzésről nem is beszélve, ami minden állami forrásra vonatkozik. Az „egyeztető tárgyalásokon” részt vevő küldöttség felállásából azonban némi következtetéseket le lehet vonni. Ugyanis Hankó Balázs exrektorhelyettes miniszterrel szemben a szintén egyetemről érkezett Gulyás elnök és az IT képviseletében Szabó Gábor akadémikus, az SZTE volt rektora és jelenlegi kuratóriumi elnöke ült.19

Adódik tehát a feltevés, hogy egyfajta egyetemi szerkezetet álmodtak meg, amelyben az egyszemélyi vezető a rektor, aki az egyetlen jogi személyként működő egyetemet (különböző testületek közreműködésével) irányítja. A karokra delegálni lehet mindenfajta jogosultságokat, például a junior oktatók munkáltatását, de bármilyen gazdasági vonzatú cselekményhez (szerződéshez, pályázathoz stb.) a rektor aláírása kell. Ez a körülmény a többkarú egyetemeken minden procedúrát kb. egy hónappal növel meg, az indító egyeztetések és körlevelek kiadásától a beérkező dokumentumok egyesítéséig, elfogadásáig és aláírásáig. Egy MTA-intézet igazgatójaként magam is tapasztaltam, milyen boldogan hozták hozzánk a pályázataikat az egyetemekről azok, akiknek nálunk csak az emeletek közötti szaladgálás révén kellett megszerezni az aláírásokat, miközben az elkerülhetetlen egyetemi hierarchiában akár városok között is kell utazgatniuk.

Az is különbség a KH és az egyetem között, hogy a karok alkuhelyzetben vannak: ők hozzák az egyetem bevételeit az állami vagy tandíjas finanszírozású hallgatók, valamint a szerződéses kutatási, illetve a pályázati bevételeik révén. A KH-ban azonban az utóbbiak kivételével csak állami források vannak, amelyeket a Központ oszt széjjel. A karok összeszövetkezhetnek egymással, kisegíthetik egymást, és főként hathatós képviseletük van az egyetem vezetésében. A KH-ban ilyesmiről nincs, vagy eddig nem volt szó.

Jóllehet az MKH-ban is vannak több székhelyű intézmények, de a teljes hálózat Soprontól Tihanyon át Debrecenig és Szegedig terjed, nem beszélve arról, hogy egy adott kutatócsoportban induló pályázatot a tagintézeten át ma a kutatóközpont főigazgatójáig kell csak eljuttatni, míg a jövőben, az „egyablakos” KH-ban ezt még megfejelik a Központ bürokráciájával is. Nem beszélve a csak egyetlen szervezet által benyújtható pályázatokról, amikre ma az MKH-ban 19 esélyes van, míg a jövőben az egyetlen Központ nyújthatja csak be. Az ismétlődő hivatkozások más európai kutatóhálózatok, köztük a Max Planck Társaság gyakorlatára, csupán üres szavak, hiszen már az államosítás kezdetén, jó öt éve itt mutattuk be, mennyire függetlenek és önállóak az intézményeik.20

Mindezt megfejeli még az öt éve államosított KH ingatlanjainak a kérdése is, ugyanis azok máig az MTA tulajdonát képezik. Jóllehet az Alkotmánybíróság mulasztásos törvénysértést állapított meg, változás nem történt. Az MTA felmérette a vagyont, és kb. 150 milliárd Ft-ot kérne érte, de az állam csak 70-80 milliárdot hajlandó elismerni, és azt se fogja tudni – különösen a jelen költségvetési helyzetben – egy összegben kifizetni. A hírek szerint az MTA, megértve a kormány gondjait, beérné egy kezdeti kisebb összeggel, bízva az ígéretben, hogy a többit majd folyamatosan megkapja. Máig értetlenül állok az előtt, hogy miért nem tudnak a felek egy tisztességes bérleti szerződést kötni, amely az MTA tulajdonjogát meghagyva gondoskodna az épületek fenntartásáról, valamint a bennük őrzött – sokszor nemzeti kincsnek számító – vagyontárgyak gondozásáról. Hiszen ezeket az összegeket az állagmegóvás céljára most is el kell költeni, így viszont senkinek nem sérülnének a jogai, és a rossz helyzetben lévő költségvetés sem szenvedne tőle jobban. Megjegyzem, ha az állam horribilis pénzekért tud a minisztériumainak székhelyeket bérelni, ennek itt sem lehet akadálya.21
Egyelőre természetesen bármi lehetséges, mivel nem a szakértelem, hanem a politikai akarat fog dönteni.

1 https://telex.hu/sport/2024/10/28/olimpiai-tanulmany-befektett-penz-es-sikeresseg-ermek
2 https://spliss.research.vub.be/sites/default/files/2024-10/SPLISS%20evaluatie%20Parijs%20Olympische%20Spelen_V2-final%20pdf_0.pdf
3 https://www.es.hu/cikk/2024-09-20/kenesei-istvan/a-zart-tarsadalomtol-.html
4 https://kormany.hu/hirek/hanko-balazs-a-magyar-tudomany-aranycsapatat-epitjuk
5 https://ematlap.hu/tudomany-tortenet-2024-09/1428-ujabb-erc-palyazat-a-renyi-intezetben
6 https://telex.hu/tudomany/2022/11/23/tanulmanyhalmozo-kutato-huzhatta-fel-az-obudai-egyetemet-a-rangsorban
https://www.es.hu/cikk/2022-12-22/kenesei-istvan/eposzi-idok.html
7 https://telex.hu/komplex/2024/10/08/plagium-tudomanyos-cikk-visszavonas-tanulmanygyar-obudai-egyetem
8 https://www.timeshighereducation.com/world-university-rankings/latest/world-ranking#!/length/25/locations/HUN/sort_by/rank/sort_order/asc/cols/stats
9 https://www.topuniversities.com/europe-university-rankings-eastern-europe?items_per_page=150&sort_by=rank&order_by=asc
10 https://kormany.hu/hirek/atfogo-megallapodas-tamogatja-magyarorszag-felsooktatasi-sikereit
11 https://www.es.hu/cikk/2024-09-20/kenesei-istvan/a-zart-tarsadalomtol-.html
12 https://www.mab.hu/wp-content/uploads/T%C3%A1j%C3%A9koztat%C3%A1s-MAB-m%C5%B1k%C3%B6d%C3%A9s%C3%A9r%C5%91l.pdf
Felhívom a figyelmet a „visszamutatás” szó, hogy is mondjam, kreatív használatára.
13 https://www.mab.hu/egyetemi-tanari-palyazatok-benyujtasa-2025-tol/
(Itt nincs „záradék” mellékelve, tehát nyilván szabad szó szerint idéznem.)
14 https://www.es.hu/cikk/2024-05-31/kenesei-istvan/az-otka-utolso-halala.html
15 https://nkfih.gov.hu/palyazoknak/palyazati-hirek/nkfi-alap/vegehez-kozeledik-nkkp
16 A Központ alsóbb szintű vezetőinek szinte havonkénti kicserélődéséről pedig e hasábokon rendszeresen tudósítottam.
https://www.es.hu/cikk/2024-09-20/kenesei-istvan/a-zart-tarsadalomtol-.html
17 https://www.es.hu/cikk/2024-10-11/kenesei-istvan/a-kutatohalozat-vegorai.html
Lásd még: https://magyarnarancs.hu/belpol/aramvonalasitanak-271765
18 https://magyarnemzet.hu/belfold/2024/10/gulyas-balazs-celunk-hogy-a-nemzetkozi-elvonalba-emeljuk-a-magyar-kutatasi-halozatot
19 https://hun-ren.hu/megkezdodtek-az-egyezteto-targyalasok-a-kormanyzat-es-a-hun-ren-kozott
20 https://www.es.hu/cikk/2019-02-15/kenesei-istvan/kivegzesi-szabalyzat.html
21 https://m.hvg.hu/360/20241021_Agrarminiszterium-felujitas-Schmidt-Maria-Ungar-Peter-BIF
https://24.hu/belfold/2024/10/21/mar-10-milliardot-hozott-schmidt-mariaeknak-a-miniszteriumi-berlo/