Lopás vagy korrupció?

Hetényi László kitűnő történelmi visszatekintéssel támasztja alá érveit (Egy jelenségről, ÉS, 2024/42., okt. 18.), hogy miért következett be az ellenzéki oldal átrendeződése, s ha már így alakult, akkor mi az a minimális elvárás, aminek remélt teljesüléséért érdemes nem felfüggeszteni a nézeteinket, csak megvárni, esetleg tenni is érte (például tollal, mint bizonyára Heller Ágnestől hallanánk most), hogy eljöjjön az idő, amikor lehet majd értelme nyilvános közéleti vitákkal segíteni visszabontani Orbán rendszerét. Aki ma azt hiszi, hogy az év eleji botrányok révén a régi ellenzék meg tudott volna erősödni, ha nem jön Magyar Péter, aki kiénekelte a sajtot a szájukból, kéretik alaposabban olvasni a szerző cikkét. Hozzávehetjük még a közmédia korábbi teljes átengedését is. (Erre a közmédiára mondta nemrég egy ellenzéki képviselő, hogy nincs jelentősége.) Nagyon is van, meg kell nézni a Závecz legutóbbi kutatási eredményeit, hogy tudott két év alatt megváltozni döntően az, ahogy a Fidesz-tábor megítéli a háborút. Egyebek mellett az is kiolvasható, hogy fontos kérdésekben a Tisza szavazói kis különbséggel ott vannak a DK mögött, és nagyon távol a Fidesztől. Ezt MP-nek is tudnia kell, és azt is, hogy amilyen rövid idő alatt nőtt ki az ismeretlenségből, ugyanennyi alatt válhat semmivé, ha nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, hogy ne csak kormányt akarjon váltani, de rendszert is változtatni.

Hetényi írásának van a fő mondanivalójától nem elválasztható, attól általánosabb szála, az, hogy az orbáni rendszert, sok más mellett, nem a tizenöt éve szajkózott korrupció írja le helyesen, hanem a hűtlen kezelés, csalás, egyéb, a büntetőjog körébe tartozó cselekmények. E lap hasábjain számos hozzáértő írt a politikai nyelvezet fontosságáról, nemcsak arról, hogy ha az ellenzék átveszi a Fidesz nyelvezetét, akkor kiszolgáltatja magát, hiszen abban biztosan a másik jobb, hanem arról is, hogy ha nem talál attól nagyon eltérő nyelvezetet, azzal besorolja magát a Fidesz értelmezési tartományában neki kijelölt helyre. Ha az ellenzék korrupcióról beszél, akkor arra ott a gyors válasz: Tocsik, Hagyó, Simon G. Ráadásul a korrupció nehezen bizonyítható, a közbeszédben bagatellizált, könnyen lehet mondani róla: „az, amiből kimaradunk”. Közhelyes, hogy mindig is létezett, legfeljebb a mértéke változik. Bizonyára igaz az első húsz évre is. Aztán jött 2010, és pár év múlva az utca hangja, hogy a „szocik úgy loptak, mint egy tolvaj csürhe, a Fidesz meg, mint egy szervezett rablóbanda”. Utóbbit a régebbi Lánczival megideologizálták. A Fidesznél persze lehet kevesebb a hagyományos korrupció, büszkélkednek is kimutatásokkal, ami a szervezettségükből következik. Egyrészt, náluk a kis tolvajok sincsenek ráutalva, hogy kockáztassanak, törvényekkel biztosított a hierarchia minden szintjének részesedése a zsákmányból. Másfelől azok a kevesek, akik még nincsennek beépülve a rendszerükbe, előbb-utóbb megtalálják az odavezető utat. A valódi felelősöket nem közöttük kell keresni, ők csak hozzák a nemzeti átlagot, hanem a kitalálók, a rendszert létrehozók köreiben.

Ha 2026-ban a mostani ellenzékből akárkiknek sikerül kormányra kerülniük, és a rendszer felszámolásához megvan a kétharmados többség, akkor lehetetlen nem hozzáfogni a rendszer fő embereinek az elszámoltatásához, ha igazolható, akkor büntetőjogi felelősségre vonás következményével. Polttól nem várható semmiféle együttműködés, olyan helyzet elé kell állítani, hogy belássa, a játszma véget ért. Ehhez szükség lesz jól értelmezhető, pontos és objektív különbségtételre az Orbán-rendszer és a kilencven utáni két évtized között. Például annak bemutatására, hogy Antalltól Gyurcsányig egyetlen miniszterelnök sem használta a hivatalát a családja meggazdagodására, vagy hogy utóbbi módos emberként került a politikába, míg Orbán azalatt lett a leggazdagabb itthoni magyar. Ezek nyilvánosság előtti majdani bemutatása nem nélkülözheti a tizenöt év alatt sokakban felhalmozódott, lehetőség híján nem hasznosult sokféle (jogi, média-, szociológiai stb.) tudást. Van mire felkészülnünk, csak egyszer végre jussunk el oda, hogy ezekről vitázhassunk.