Jóslatok és tények

Belátom, Széky János Pangeának vége című cikkének (2024/38., szept. 20.) első bekezdése a megjelent formában lendületes, de ennek az ára a pontosság. A tényként közölt „visszaállt a 2010 előtti de facto kétpártrendszer” megengedhetetlen egyszerűsítés még akkor is, ha gondolatban csak 1990-ig megyünk vissza az időben. Tény, hogy „a semmiből jött Tisza Párt villámgyorsan lenyelte az ellenzék fennmaradó részét”, az „amit a szavazók ezek szerint könnyen nélkülöznek” kitétel viszont már vitatható. Valóban, ezt csak „jóslás nélkül” nem „lehet”, hanem kell szemügyre venni, mégpedig azért, mert ezek a viszonyok egészen kivételes körülmények következtében álltak elő.

Hiába az utólagos óvatoskodás, ha előzőleg azt olvashattuk, hogy „itt egy versenyfutás zajlik, ahol a Tisza Párt gyorsabb, eddig nem lihegett nyakban, most már, lám, igen, tehát gyorsabb, és hamarosan meg is előzi a Fideszt. Ez egy trend.”

A trend egy folyamatot jelent, amelynek bármely pillanatban vége lehet. Az, hogy most gyorsabb, mint a Fidesz, egyáltalán nem garantálja, hogy meg is előzi. Itt bizony a jóslás kategóriájába kerülünk, még akkor is, ha az utolsó mondat újból óvatosságra int: „a lezárt tény nem elegendő alap semmilyen 2026-ról szóló jóslathoz”. Szerintem 2025-öshöz sem, mi több, meggyőződésem szerint a megelőzést sem lett volna szabad megelőlegezni.
Az egész bekezdésből azt érzem, hogy a közvélekedéssel megegyezően számomra érthetetlenül figyelmen kívül maradnak az előzmények, ugyanakkor túlértékelődik az a (szerintem egyelőre csak) mozgalom, amely a bejegyzettségen kívül nélkülöz minden más olyan pártattribútumot, mint identitás, vezetőség, SZMSZ, szakpolitikusi gárda, mindenre kiterjedő részletes program, párttagság.
Éppen ezért sokkal életszerűbb a Tisza kapcsán rajongótáborról beszélni, valamint arról, hogy a Tisza vezérének teljesítménye ugyancsak egyre többekben ébreszt kétségeket. Ilyenformán a megelőzés esélyét sem bolygatnám.