Orosz áfium

A miniszterelnök, szerény önbesorolása szerint „régi vágású szabadságharcos”, megint egyszer a szaladásban fedezi fel a nemzet securitását. Ezúttal nem kávézásba menekül, meg nem is a legközelebbi mosdóba, inkább a stratégiai önfeladás erényét népszerűsíti minden oroszok áldozatainak. Pimasz, parazita pitvaroncai (PGY), a klottgatyás diplomáciai serteperti vagy a geopolitikailag fundált defetizmus kifecsegői buzgón asszisztálnak az ország átállításához a szélesvágányú orosz vasutakra.
Nem gondolnak egy még régebbi vágású, szabadságharcos gróf figyelmeztetésére, aki bő három és fél évszázada emígyen intett a muszka szövetségtől: „…noha tudom, hogy némely nagy emberek, nem tudom micsodás reménységeket csináltak magoknak, de azt (…) sem remélhetjük, sem kívánhatjuk. Az ő országok messze, az ő népek goromba, az ő hadakozások semmirekellő, vitézségek nevetséges, politikájok ostoba, birodalmok tyrannis, kinek kelljen hát az ő segítségek.”
Lefegyverző.