Önirónia, önismeret meg a többiek

Három módja van annak, hogy bölcsességet tanuljunk – vélekedett Konfuciusz. Az első a reflexió, ami a legnemesebb; a második az utánzás, ami a legkönnyebb; a harmadik a tapasztalat, ami a legkeserűbb. Ami a reflexiót, meg annak kétszeres formáját: az önreflexiót, valamint a keserűséget illeti, Cyrano nem hagy kívánnivalót. Bár a szarkazmus nem szükségképpen párosul iróniával, nála elválaszthatatlanok. Kegyetlen, keserűséggel teli pergő poénjaival úgy teszi szóvá az arcát „szétdúló harmóniát”, hogy önmaga helyett ellenfelét és a sorsot teszi nevetségessé. E szakaszt három lakonikus megjegyzéssel zárom. A legrégebbit a melankóliaszakértő Burton mondta: „Nem gondolhatsz rosszabbat rólam, mint én magamról.” A másik Churchilltől való: „Holnap én józan leszek, de te akkor is ronda leszel.” És végül (mármint életünk végéül) Alzheimer fiktív sírjáról: „Alois, sosem fogunk elfelejteni!”