Nem hagylak itt

„Amikor még az SR-be jártam, egyszer nálam is rezgett a léc. Pedig akkor tényleg beteg voltam, elkaptam egy makacs influenzát, és bár nyilván nem csak én hiányoztam azokban a hetekben, az egyik néptanító, Nyitrai, aki különösen utált, mert feleléskor nem voltam elég lelkes, rám szállt. Igen, az SR-ben illett nagyon lelkesen felelni, mintha az álmaink netovábbja lett volna a Hivatal politikai térnyerésének a hátterén lamentálni, vagy elemezni az egyik kiskedvenc kortárs költőjük siralmasan gyenge hazafias költeményét. Nyitrai beírt az ellenőrzőmbe, hogy a szüleim legyenek kedvesek befáradni a suliba, amikor idejük engedi. Ez nyilván azt jelentette, hogy három napnál tovább ne kelljen várnia rájuk, mert, mint többször is kifejtette, akkor sajnos jelentenie kell, hogy a szülőket nem érdekli a gyermekük tanulmányi előmenetele, úgyhogy anya meg apa már másnap bevánszorgott hozzá. Nyitrai közölte velük, hogy nem vagyok elég motivált, és ha ilyen maradok, azt szintén jelenteni lesz kénytelen, nem mintha a tesztekből nem volna nyilvánvaló, hogy okos, de közönyös gyerek vagyok.”