A megfelelő ember

André Tardieu (1876–1945) erősen jobboldali francia politikus, többszörös miniszterelnök stb. a XX. század első éveiben még közel állt a baloldali Clemenceau-hoz. Ő meséli Avec Foch (Flammarion, 1939) című visszaemlékezésében a következő történetet.
1906 októberében – egy évvel az egyházak meg az állam elválasztását szentesítő törvény kihirdetése után – az akkor már jó hatvanas Clemenceau, aki akkortájt lett miniszterelnök, egy nap közli Tardieu-vel, hogy úgy tudja, az jól ismer egy Foch nevezetű tüzértisztet. És hogy értesülései szerint – bár az utóbbit nemrég elbocsájtották az intézményből – ő volna a legalkalmasabb a Katonai Akadémia vezetésére. Majd megkéri Tardieu-t, vegye rá az illetőt, aki jobboldali lévén nem szívelte a baloldali politikusokat, hogy haladéktalanul keresse fel. Tardieu el is viszi Foch-t a miniszterelnöki palotába. Foch a miniszterelnöktől kijövet így számolt be a bejáratnál várakozó barátjának a történtekről:
„– Foglaljon helyet, tábornok úr – fogadta Clemenceau. – Magára szeretném bízni a Katonai Akadémiát.
– Tanítottam ott, Miniszterelnök Úr. De kitették a szűrömet.
– Rossz döntés volt. Ettől függetlenül fenntartom az ajánlatot.
– Lehet, hogy nem tudja, de klerikálisnak vagyok minősítve.
– Szarok rá.
– És az egyik testvérem jezsuita.
– Szarok rá.
– Akkor mi legyen?
– Ki van nevezve. Még ma értesítem Picquart hadügyminisztert.”