Kinek a gépe?

Olyan helyre vezet be bennünket a pártállam hírügynökségének egykori tudósítója, ahová csak a legmegbízhatóbbak kerülhettek (Bokor Pál: Az ember és a gazember, ÉS, 2024/37., szept. 13.), Kádár János vagonjába. Merthogy az első titkár utált repülni, s Moszkvába is így utazott 1972 februárjában. Nagyjából ezt követően állította le az új gazdasági mechanizmust. Mégis azt tartja fontosnak közölni a sajtó kiválasztott embereivel, hogy azért is zötykölődik vágányon, mert nem fogadta el a szovjetek által felajánlott repülőgépet. „Egy magyar vezető ne utazzon szovjet repülőgépen” – mondotta, és közölte a hallgatóságával, hogy ezt tovább lehet adni, de őrá nem szabad hivatkozni. Tehát azt kell hirdetni, hogy az első emberünk mennyire magyar, de úgy, hogy szovjet főnökeinél ebből neki ne legyen baja. Hát igen, ez volt a kádárizmus. Meg az is, hogy a kabinban nem akadt egyetlen újságíró sem, aki megkérdezte volna tőle, hogy 1956. november 4-én, amikor őt Moszkvából Szolnokra szállították, akkor az kinek a repülőgépe volt.