A zárt társadalomtól

A mi új nemességünk

Újra fiatalnak érzem magam: vagy ötven évvel ezelőtt már megszoktam, hogy hazánk csodálatos eredményeket ér el, mind gazdaságilag, mind életszínvonalban, kultúrában, oktatásban – miközben aki nyitott szemmel járt, sőt eljutott nyugatra, az láthatta, hogy ezek a teljesítmények poros nyomában sincsenek annak, amit a szigorúan őrzött határokon túl láthattunk. Az állampárt mai rádiójából, tévéjéből ugyanaz a kiolthatatlan optimizmus sugárzik, amit az akkori, Sir Karl Popper szavával, zárt társadalomban megtapasztaltunk. Amire a kormányfő még rá is tesz egy lapáttal, miszerint Lázár János a leghatékonyabb miniszter, mert bevezette az országbérletet.1 (Talán ha mindenki ingyen utazhatna, akkor még ennél is hatékonyabb lehetne, de ne adjunk ötleteket a gazdaság és azon belül a MÁV további tönkretételére, a miniszter egyedül is elboldogul a feladattal.)

Orbán Viktor láthatólag újabb korszakot készül nyitni. Eddig választásról választásra váltogatta prioritásait. 2014-ig – főleg Simicskára támaszkodva – a gazdaságra koncentrált, az EU-támogatások megszerzésére és a megfelelő irányokba való becsatornázásukra, 2014 után Simicskától megszabadulván kiépítette azt a feudális rendszert, amelyben a „nemességet” személyes audienciákon a NER-hez közel álló hazai családfőknek osztogatta, így mintegy megalapítva a familiárisok rendjét, akik (a nem csekély juttatásokért cserébe) tűzön-vízen át támogatják, és hozzák a latifundiumaik szavazatait is.2 Ezzel párhuzamosan bekebelezte az összes korábban (többé-kevésbé) független intézményt a számvevőszéktől az alkotmánybíróságig, sőt a sajtót is csaknem teljesen gleichschaltolta. 2018-tól a tudomány és a kultúra került sorra: az engedelmes országurak elüldözték a CEU-t, megfosztották az Akadémiát a kutatóhálózatától, és beültették a hűbéreseiket a magánosított egyetemek kuratóriumaiba. A 2022-es választás után pedig Orbán a világpolitikai hírnév meghódítására törekedett, már csak egy-két, mondjuk Nagy Márton vagy Demeter Szilárd kaliberű csúcsvezető kiválasztása kedvéért fordította tekintetét a hazai mezőkre.

Ennek volt köszönhető például, hogy amikor talán egy kényelmesebb, esetleg újra nagyköveti posztra vágyakozó Csák János váratlanul lemondott, az eddig fontosnak mutatkozó tárca vezetésére a sorban következő, meglehetősen színtelen adminisztrátor, Hankó Balázs lépett előbbre, és lett e vegyesfelvágott-kinézetű minisztériumnak az addigi előélete alapján annak portfóliójával nem teljesen kvadráló gazdája.3 A miniszterelnök valószínűleg azzal nyugtatta magát, hogy elég lesz, ha Hankó a felsőoktatást és csatolt részeit, benne az innovációt és a HUN-REN fantázianevű kutatóhálózatot menedzseli, hiszen a kultúrának már megvannak a praetoriánus gárdából kikerült hadvezérei: Demeter Szilárd és Vidnyánszky Attila, de szükség esetén Baán László és Vashegyi György is bevethető a megfelelő reszortterületeken – szóval minek ide kulturális miniszter?4 A családügyek meg olyan jelentéktelenek, hogy egy hűbéresi örökös is el tudta látni eddig a feladatot.

Pénz az ablakban

Hankó nevéhez a nagy zajjal bevezetett, de azóta eléggé szélárnyékban meghúzódó két pótlékprogram, az EU keretében (és pénzéből) diák- és oktatócserét támogató Erasmust kiváltó Pannónia és a kutatási konzorciumokat finanszírozó Horizontot helyettesítő szellemes (?) nevű HU-rizont fűződik. (Az újabb hazai névadási mánia bennem a hajdani szörnyszülött szovjet neveket idézi fel, mint a Mashpriborintorg, lásd még Gulyás Balázs találmányát, a ki tudja, miért, csupa nagybetűs HUN-REN-t is. Nota bene, nem tudok olyan európai kutatóhálózatról, amely otthon is kizárólag idegen nyelven rövidített névvel hirdetné magát.)

Emlékszünk még az azóta felszívódott Navracsics miniszter havonkénti ígéretére, hogy mindjárt megállapodnak a Bizottsággal, és újraindulnak az EU-s programok, de egy idő után világossá vált, hogy Orbán megkötötte magát: sem a jogállami feltételeknek, sem az egyetemi kuratóriumokra vonatkozó kikötéseknek nem hajlandó eleget tenni. Egy ideig arra lehetett gondolni, hogy az EU-választások számára kedvező kimenetelére vár, hátha akkor borul a Bizottság, és minden további nélkül megjönnek a pénzek, illetve felemelkednek a sorompók, de a remélt eredmények nem születtek meg, sőt elmúlt a nyár, és minden maradt a régiben: se pénz, se posztó, azaz a több tízmilliárdos támogatás is lassan elúszik, és a kekva-egyetemek sem tudnak új szerződéseket kötni. A negatív hatásról a Fiatal Kutatók Akadémiájának felmérése számolt be.5

Ráadásul a napokban kijöttek az ERC (Európai Kutatási Tanács) legújabb pályázati eredményei. Jó hírem, hogy négy magyar nyertest is találni köztük. A rossz hírem viszont az, hogy egyikük sem hazai intézménybe hozza a kutatását. Ugyan itthon diplomáztak, de már mindannyian külföldön vannak, és ott is maradnak. A 780 millió euróval finanszírozott 494 grantból egyetlenegyet sem hoztak Magyarországra. Amúgy kekva-egyetemre nem is volt szabad telepíteni, de onnan pályázni lehetett volna – és máshová vinni a grantot. Mint egy névtelen kommentelő megjegyezte, Finnország egy érmet sem nyert a párizsi olimpián, viszont 18 ERC grantot kapott (hozzánk képest kb. feleakkora népességgel). Ilyenkor feltolul bennem az – elismerem, önző, sőt demagóg – kérdés: mitől megy előbbre a világ, az egy századmásodperccel jobb eredménytől vagy az mRNS alapú rákvakcinától? A több száz milliárdba került csili-vili atlétikai stadiontól, amely ott porosodik a Csepel-sziget csúcsánál, vagy egy mezőgazdasági kutatólaboratóriumtól, amely felkészíti a gabonatermelést az aszályos időkre? Sőt immár beindult az olimpiai kampány is, hogy 2036-ra végre megvalósuljon Rákosi elvtárs egykori terve, amely Helsinki azóta is visszasírt sikerei után 1960-ra hozta volna Budapestre a versenyeket. Igaz, akkor még nem lehetett tudni, hogy egy ilyen méretű és fejlettségű ország manapság a csődöt kockáztatja a megvalósításával, mint azt a 2004-es athéni olimpia is megmutatta.

És most, amikor araszolunk az egyre rosszabb gazdasági helyzetbe, érthetetlen, hogy a magyar kormány semmit sem tesz az EU által nekünk szánt felzárkóztatási pénzek lehívásáért, sőt a tavaly év végén megítélt részleges támogatást is veszélyezteti azzal, hogy az EU bíróságának a menekültügy elfogadhatatlan kezelése miatti ítéletét megpróbálja lerázni magáról, hiszen a több milliárd eurós keretből fogják levonni a be nem fizetett büntetést, plusz a 80 millió eurós alap mellett halmozódó napi 1 milliós késlekedési díjat is. A visszatérítés kötelezettsége nélküli EU-pénzek helyett inkább drága kínai hitelekkel tartjuk (stílusosan) lélegeztetőgépen az államháztartást, miközben Orbán Viktor egyre csak Trump győzelmére vár, és mellesleg Csádban terjeszti a magyar virtust.

Pályázati toldozgatás

Azt nem tudhatom, kiterjesztették-e Csádra is az elizélt Erasmus helyett 10 milliárdos kerettel megnyitott Pannónia Ösztöndíj Programot, de a miniszter teljes sikerről számolt be a napokban, miszerint négyezernél is több szerződést kötöttek – feltehetőleg az érintett intézmények között (mert több információ erről nem elérhető), de a lényeg az, hogy megmutassuk: van élet az EU-n kívül, kerül, amibe kerül. Ugyanis szemben a (kétirányú!)  Erasmus-utakkal, ahol nem kell tandíjat fizetni, és a kreditelismertetés auto­matikus, a különutas programunkban a magyar költségvetésből termelünk hasznot az EU-n belüli (és kívüli) egyetemeknek a magas tandíjak térítésével.7

Az első részletes eredményről is maga a miniszter tudósított, ismertetve a legelőkelőbb pályázatot, amit 77-en céloztak meg: a 400 milliós keretösszegű kiemelt ösztöndíjat.8 Ezt csak 22-en nyerték el egy olyan magas szintű bizottság előtti meghallgatáson, amelynek a vezető tagjai Hankó Balázs miniszter (szakterület: gyógyszerészet), Czibere Károly, a Tempus alapítványi elnöke (szakterület: szociálpolitika) és Bodrogi Richárd, a Tempus főigazgatója (szakterület: hivatalnok) voltak.9 Körülöttük a fényképes beszámolón feltehetőleg szakemberek láthatók, mert a szándék az volt, hogy a STEM (élet-, természet- és műszaki) tudományok iránt elkötelezett jelölteket válogassanak ki. Természetesen ezúton is gratulálunk a győzteseknek, akik egy vagy két szemesztert tölthetnek el a legjobb egyetemeken.

A maradék állami egyetemek persze korlátozások nélkül vehetnek részt az európai csereprogramokban és kutatási pályázatokban, de nekik változatlanul az a gondjuk, hogy amellett, hogy a kitiltás bélyege rájuk is rávetődik, finanszírozásuk továbbra is jelentősen elmarad az alapítványiakétól. Egy nyári döntéssel például elismerte a kormány, hogy az intézmények rezsitámogatásra szorulnak, és hoztak egy rendeletet a Közlönyben, hogy „az energiaár-növekedésből fakadó többletköltségének kompenzációjaként” kb. 10 milliárdot utalnak 37 felsőoktatási intézménynek, amelyek között egyetlen állami egyetem sincsen, kizárólag kekvák, illetve egyházak fenntartásában állók. (További 5 milliárdot a Kincstár számlakezelési díjának fedezetére kaptak.)10

A két nagy állami egyetemnek (BME, ELTE) amúgy is van baja elég. A BME gólyatáborsztorija elnyomta a vívódásukat, hogy feladják-e eddigi álláspontjukat, és az Erasmus/Horizont-esélyeiket feláldozzák a kekvásodás oltárán a nagyobb támogatásért.11 Az ELTE pedig a Hetényi Zsuzsa professor emeritusi címének megtagadásával gyakorlatilag ugyanazt a woke gyakorlatot követi, amelyet olyannyira elítélnek a kormány hívei (máshol), hiszen a hallgatók politikai alapú nyomása a döntéshozatalra, ha ellenkező (mondjuk így: posztszovjet) oldalról is, de éppen azt másolja, amit az USA-ban és több európai egyetemen is láthattunk mint az eltörlés kultúrájának (cancel culture) kirívó példáit, lásd a Magyar Narancs részletes esetleírását.12

MAB-kavargatás

Ugyan a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságot (MAB) az eltörlés kultúrája még nem vette célba, de légy kerülhetett a levesbe, mert, ahogy már korábban is említettük, a február végén lejárt megbízatásukról mintha elfeledkeztek volna a hatóságok.13 Pár hónappal később ugyan október 31-ig meghosszabbították a legfőbb testületük, a plénum mandátumát, de egyrészt négy korábbi tag az új listán nem szerepel, ami kétségessé teszi a szaktudományi lefedettséget (például bölcsészt nem találni a jelenlegi tagok között), plusz egy alelnököt is „lefokoztak”, másrészt megszűntek a 10-12 tagú tudományterületi szakbizottságok, amelyek a munka dandárját, a határozatok előkészítését végezték. Ezért mostanság a MAB irodája kér fel ad hoc módon egyéni szakértőket, hogy bíráljanak el beadványokat, amit aztán azok vagy vállalnak, vagy nem.

A helyzetet a Válasz Online újságírója próbálta tisztázni a MAB elnökével, Csépe Valériával, aki helyenként tartózkodó, másszor kioktató magyarázatokat adott a nem mindig kellő felkészültségről tanúskodó kérdésekre.14 A MAB megszüntetésének felvetése valóban alulinformáltságot tükröz, hiszen ez a szervezet biztosítja, hogy a magyar diplomák egyenértékűek a más országokban kiadottakkal, vagyis MAB nélkül az ország helyén egy lyuk lenne a felsőoktatási térképen. De amikor az a kérdés, hogy miért nem történt meg időben a MAB megújítása, az elnök válasza nem kielégítő: „Van, amit tudok, van, amit nem tudok.” És hozzáteszi: „A korrekt újságírásnak az is feladata lenne, hogy vélemények helyett feltárja a dolgok valódi hátterét” – miközben pont ezért kérdezik őt mint az érintett szervezet elnökét. Elképzelhetetlennek tartom egyébként, hogy Csépe ne hívta volna fel az (akkor) illetékes miniszter, Csák János figyelmét arra, hogy közeleg a tisztújítás határideje, ám ha ezt megtette, vajon miért nem mondta el a riporternek? Persze lehet, hogy Csák nem adta át neki a közmondásos három borítékot, melyek közül az elsőben ez van: „Hibáztass mindenért engem!”

Kibújik a Közszolgálati Egyetemen (NKE) induló kivételes tanárképzésre vonatkozó kérdések alól is, mondván: „Ma Magyarországon egy akkreditált egyetem saját hatáskörben is indíthat mester- és osztatlan képzést.” Csakhogy egyrészt a törvény éppen a pedagógusképzésről mást mond:

„Mesterképzés esetében – ide nem értve a pedagógusképzés (…) képzési terület mesterképzéseit – a (…) felsőoktatási intézmény a képzési és kimeneti követelményeket és a tantervet szabadon készíti el azon a képzési területen, amelyen alapképzés és mesterképzés vagy osztatlan képzés folytatására korábban már jogosultságot szerzett” (Nftv. 15. § [1a]). De jegyezzük meg, hogy az NKE korábban nem is szerzett jogosultságot ezeken a területeken. Másrészt az NKE tanárképzéséről rendkívüli kivételeket fogalmaztak meg az erről szóló törvényhelyen, melyeket korábbi cikkemben már ismertettem, és közülük a legfontosabbat itt felidézem: „Az Oktatási Hivatal a képzés indítását, valamint az eltérő követelményeket a [MAB] szakvéleményének beszerzése nélkül, az Egyetem kérelmében foglaltak szerint nyilvántartásba veszi” (Szintet léptek, ÉS, 2024/19., máj. 10.).15

Az interjú még sok minden másról is szól, többek között a kutatóhálózat irányításának öt évvel ezelőtti átalakításáról is. Zsoldos Attila történész fűzött ellenvéleményt Csépe azon megállapításához, hogy az MTA rossz gazdája volt a szervezetnek – ugyancsak a Válasz Online felületén.16 Mint egykori intézetigazgató, magam is inkább Zsoldosnak adok igazat: működésem 15 éve alatt ugyanis azon túl, hogy az akadémia szakterület szerint illetékes osztálya szavazott az igazgatói pályázatomról (aminek az eredménye senkit sem kötelezett), az intézet működésébe nem szólt bele, a kb. 500 tagú közgyűlésnek pedig csupán az volt a feladata, hogy jóváhagyja az intézetek alapítását, megszüntetését vagy összevonását. Csépe mint Pálinkás József elnök főtitkárhelyettese jól tudhatta, milyen szoros irányítással vezette az elnök (a főtitkárral a háttérben) a kutatóintézeti tanács formális felügyeletével a hálózatot – jogszerűen negligálva minden más MTA-szervet a napi irányításból.

Zárt osztály

Hogy az azóta már harmadik nevét koptató ex-akadémiai kutatóhálózat jelenlegi (és még mindig hiányos) Irányító Testülete mennyire jó gazda, nem tudhatom, csupán azt látom, hogy a titkárságból központtá lett adminisztrációban havonként változik a vezetői stáb összetétele: egyesek eltűnnek, mások felbukkannak, sőt van, aki csak egy hónapig marad köztük, miközben mindenféle kabinetek alakultak, és fölöttük egy vezérigazgató és annak helyettesei rendelkeznek.17 Ez már így is szokatlan felállás az európai kutatási szcénában, ráadásul a szerény magyar „központ” nevet angolul a katonai sugallatokat keltő headquarters (szó szerint: főhadiszállás) szóval fordítják, és csak remélem, hogy a tábornoki stb. rendfokozatokat nem vezetik be.18

Erre egyébként jó esély van, mint mindjárt látni fogjuk. A hírek szerint a nemzetközi értékelő bizottságok elkészült jelentései hamarosan nyilvánosságra kerülnek, és úgy tudni, az is említve lesz, amit egyébként az egyes kutatóhelyeken egyáltalán nem vizsgáltak, hogy a hálózat egységei túlságosan szétszabdaltak, a gazdasági részlegeik nem elég hatékonyak, ezért legalább azokat, de talán magukat az intézeteket és központokat is egy újabb összevonás fenyegeti – a Pálinkás által lefuttatott 2012-es hasonló akció után, de annál sokkal radikálisabb eredménnyel.

Ennek kívánnak megágyazni azzal a – suttogó propagandában terjedő – szervezeti változtatással, hogy zrt.-t, azaz zártkörűen működő részvénytársaságot hoznak létre a hálózatból, aminek eredményeképpen a sok önálló egység egyetlen monstre gazdasági szervezetté alakul át, amely központilag intéz majd minden (köz)beszerzést, bér- és munkaügyet, pályázatot stb., az intézeteket és kutatóközpontokat amolyan önállóságuktól megfosztott részlegekként kezelve, mint megannyi bankfiókot a vezérigazgatóság alatt. Elképzelem, a majdani főnökség mennyire fog örülni, hogy minden folyamatot szorosan felügyelhet és kezében tarthat, de látom a végeken szenvedő kutatókat, akik eddig pár nap alatt megszerezték a szükséges aláírásokat a pályázatukhoz, vagy helyben (illetve saját központjukban) intézhették a közbeszerzésekhez szükséges adminisztrációt, de most egy MÁV- vagy KLIK-szerű kafkai hivatalban kell az íróasztalok elé járulniuk, hetekig vagy hónapokig várva a döntésekre, hogy időben megjön-e az alkatrész az elromlott műszerhez vagy az oldószer a kísérletekhez. Arról nem is beszélve, hogy akkor végképp idejétmúlt lesz pályázati alapon kinevezett (fő)igazgatókról beszélni: egy zrt.-ben ilyesmire semmi szükség.

Nem ismerek európai kutatási hálózatot, amely ennyire központosítottan, illetve ilyen zrt.-rendben működne, de hát ahogy a Klebelsberg-központtal túlteljesítették a Rákosi-rendszer legmerészebb álmait, elképzelhető, hogy a tudományos kutatásban is világrendszerváltást indítanak el hazánkban. Az már csak mellékes kishír lesz akkor, hogy ebben Gulyás Balázs, a jelenlegi HUN-REN-elnök is feleslegessé válik, és a helyére egy kutatótábornokot ültetnek.
Ha már a tanárképzés csúcsintézménye a tisztképző egyetem lett, akkor mi másra számítson a tudomány?

1 https://hvg.hu/itthon/20240907_orban-viktor-nyilatkozat-kotcse-video-ebx
Mint azóta kiderült, a KSH hamis adatokat generált az országbérlet használatáról.
https://hvg.hu/itthon/20240908_Orban-szerint-Lazar-a-leghatekonyabb-miniszter-Vitezy-nem-ert-egyet
https://g7.hu/kozelet/20240403/kozmetikazott-adatokkal-tupirozza-fel-lazar-miniszteriuma-az-orszag-es-varmegyeberletek-eredmenyeit/
2 Íme egy frissen talált „NER-nemesúr” és jutalmazása: https://www.direkt36.hu/alig-latott-tanar-kimagaslo-fizetessel-ujabb-belso-adatok-kerultek-ki-az-mcc-kolteseirol/
3 https://index.hu/kultur/2024/07/15/kulturalis-miniszter-miniszterek-demeter-szilard-kukorelly-endre-nagy-attila-tibor/
4 Azt például nehéz elképzelni, hogy a miniszternek a független színházak támogatását megtagadó friss döntése mögött nem Vidnyánszky (szelleme) áll.
https://index.hu/kultur/2024/09/13/nagy-zoltan-rihay-kovacs-zita-rackevei-anna-szinhaz-fuggetlenek/
5 https://mta.hu/mta_hirei/a-fiatal-kutatok-akademiajanak-felmerese-szerint-visszaszorulhat-a-magyar-tudomanyos-kozosseg-az-europai-kutatasi-tersegbol-113835
6 https://erc.europa.eu/news-events/news/erc-2024-starting-grants-results
7 A tandíjak mértékéről itt írtam: https://www.es.hu/cikk/2024-01-19/kenesei-istvan/a-pannon-puma-ugrani-keszul.html
8 https://magyarnemzet.hu/belfold/2024/09/vilaghodito-korutra-mennek-a-magyar-fiatalok
9 https://pannoniaosztondij.hu/a_pannonia_osztondijprogram_hirei/30-fiatalt-hallgatott-meg-a-pannonia-tehetsegprogram-osztondij-felveteli-bizottsaga
10 https://eduline.hu/felsooktatas/20240708_Rezsitamogatast_kapnak_az_alapitvanyi_egyetemek
https://magyarkozlony.hu/dokumentumok/743e152253c6b48f0053dd9e6d83b6f745f9945f/megtekintes
11 https://eduline.hu/campus_life/20240821_elviselhetetlen_golyatabor_BME_VIK
12 https://magyarnarancs.hu/belpol/haborus-viszonyok-270585
13 https://www.es.hu/cikk/2024-04-19/kenesei-istvan/a-tehetetlenseg-ereje.html
14 https://www.valaszonline.hu/2024/09/02/csepe-valeria-magyar-felsooktatasi-akkreditacios-bizottsag-mab-minosegertekeles/
15 Ld. https://www.es.hu/cikk/2024-05-10/kenesei-istvan/szintet-leptek-.html
16 https://www.valaszonline.hu/2024/09/10/zsoldos-attila-akademia-csepe-valeria-valasz-velemeny/
17 https://hun-ren.hu/a-hun-ren-rol/hun-ren-kozpont
18 https://hun-ren.hu/en/about-hun-ren/hun-ren-hq