Semmitérő történetek
PRÓZA - LXVIII. évfolyam, 37. szám, 2024. szeptember 13.Naftalin
Keveset eszik reggelire, mint egy madár. Sokszor épp valami gabonát. Szűken méri a konyhai élvezeteket. Húsfélét korábban sem igazán kívánt. Legfeljebb a kutyának vette a nyakat, far-hátat, a tápot, melyben hússzármazékok mutathatók ki. Tartani viszont tudja magát. Egyesek egész rátartinak csúfolják a kisvárosban. Valódi szőrméből készített sapkája, selyemsálja és finom esésű kabátja van, melyben olyan szálfaegyenesen jár, mintha seprűnyelet kötöttek volna a hátához. Egykori általános iskolai tanárnőként okosabbnak hiszi magát másoknál, ezzel nem kérkedik, ám kérdésre válaszolva, társalgás közben, elismeri. Fizikát és biológiát tanított, de attól még, mert reálos volt, irodalmi műveltségére is büszke. Kívülről mondja a magyar klasszikusokat, ő még nem krimin nevelkedett. A kisváros helyi értelmiségéhez tartozik – ez kötelez, teszi hozzá rendszeresen.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
