Lakodalmas keserves
PÁRATLAN OLDAL - LXVIII. évfolyam, 36. szám, 2024. szeptember 6.Ad notam „Favilla, fakanál…”
se villa! se kanál! se tányér! −
bocsánat e zárásnak szánt nyitányér’!
most kezdődik most kezdődik még csak most
amivel e dal végződik ha-ma-rost:
se villa! se kanál! se tányér! –
ezt a nótát énekeli ki ráér:
hová tűnt az ezüstkészlet nem tudjuk –
egész nap az államkincstárt kutatjuk!
se villa! se kanál! se tányér!
van helyettük csörgődob és cintányér −
ha elloptuk visszaadjuk nem számít
veszünk rajta mindenkinek – akármit!
se villa! se kanál! se tányér! −
elnézést e lakodalmas talányért:
asztal körül ül a nemzet nem érti
hogy ha lopnak miért nem ők − miért ti?
közvilla! közkanál! közember! −
hipp-hopp be is mutatkozom ezennel:
én vagyok a’zén vagyok a z’akárki
ha nem tudod e nótából találd ki!
közvilla! közkanál! köztányér!
odaadom egy fityingért vagy hányért!
a szívemben feljajdul a közérdek −
van még ingóbingóságom temérdek!
kisvasút! nagyvasút! erőmű!
édes ország te angyali türelmű!
tengerpartot veszünk neked és tengert
zsibvásárban propaganda-gőzhengert!
közjó! közvagyon! közállat!
kell valaki kit mindenki utálhat −
lám az enyém lám az enyém te lettél −
nincs közöttünk már csak ez a halott tér!
közgáz! közpara! közjáték!
kell a köznek néha egy kis ajándék:
közkegyelem − nincs kegyelem! – égzengés! −
fáklyásmenet! tűzijáték! éljenzés!
se villa! se kanál! se tányér!
odaadom kastélyom egy tanyáért –
ha neked is kell egy kastély – igényezz!
ilyen vidám osztogatós önkény ez!
se villa! se kanál! se tányér!
mit kérsz e szép lombkorona-sétányér’?
odadom odaadom amim van –
a nagy semmit szupersemmit valóban!
se tegnap! se holnap! se máma!
nem érdekel a sok liber siráma!
ha bemegyek Ejrópába benn leszek!
ha kijövök Ejrópából kinn leszek!
se világ! se népek! se szózat!
kettőt jobbra kettőt balra – aprózzad!
akkor tör ki nézőtér a magasban:
hogy volt! hogy volt! – kiabálja vastapsban!
se színpad! se színész! – finálé!
mind elmentek − aki nem − a halálé!
ott fekszenek kiterítve a rámpán
rájuk esik rivaldafény de tompán:
se élet! se halál! se dráma!
dehogy nincsen! a halál csak vaklárma!
talpra ugrik aki magyar aki nincs −
csárdást járnak Fortinbras és Hamlet is!
se versek! se szavak! se költő!
csend lesz végül mindenséget betöltő.
(Közreadja: Szilágyi Ákos)
