Pontosítás
VISSZHANG - LXVIII. évfolyam, 36. szám, 2024. szeptember 6.Anna Margit (1913–1991) első átfogó életmű-kiállítása A bábu megszólal címmel a Magyar Nemzeti Galériában szeptember 1-ig volt látható.
Az egyik kiemelten fontos képének címe: Mózes (1973). A festményen egy jellegzetes magyar parasztember szerepel, magyaros kalappal, vállán a zsidó imakendővel (tálesz), kezében a két kőtábla, emitt pásztorsíp, amott sófár, a paraszt-Mózes lába alatt disznó, ami akár az aranyborjút is felidézheti. Az alak feje fölött a magyar paraszt és a zsidó Mózes megkérdőjelezhetetlen azonosságát a teremtő és gondviselő Isten térben és időben mindent látó szeme (a Gondviselés szeme, amely „bejárja az egész földet” – Zak 4,10) hagyományos megjelenítése teszi egyértelművé, körülötte az isteni jelenlétre utaló tradicionális fénysugarakkal vagy glóriával. A kép melletti értelmező szöveg szerint „a fölöttük őrködő szem idézi meg a Megváltót”.
A Megváltó (Redemptor) Jézus Krisztus, akit ez a festmény – értelemszerűen – nem idéz meg, minthogy a zsidó és keresztény hagyományban épp a Megváltó személye nem közös. A szöveg írója (Kőbányai János) mintha nem lenne tisztában a Teremtő (a Gondviselő, zsidó hagyományban az Örökkévaló) és a Megváltó jelentésbeli különbségével, vagy legalábbis azokat mintha szinonimáknak tekintené. És mintha a kurátor sem ismerné a fogalmak közötti különbségeket, ezért kerülhetett ki ez az elementáris félreértésből fakadó „eligazítás” az alkotás mellé.
Anna Margit egy másik képének címe: Ez az ígéret földje? (1976). A sokat idézett festmény – ismételten zsidó és keresztény motívumokból és ikonográfiai elemekből építkezve – voltaképpen a holokauszt-trauma intemporális megidézése. Az ismertető szöveg (szintén Kőbányai János munkája) az alábbiakat veti oda: „a tudomány által is jól ismert, holokauszt másodgenerációs szindróma idegbetegség…” A tudomány semmi ilyenről nem tud. Tud azonban olyan poszttraumás stressz-zavarokról, pszichoszomatikus rendellenességekről, amelyeket „holokauszt-szindrómának” neveztek el, de nem „szindróma idegbetegség”-nek, amelynek se füle, se farka, ám legalább feleslegesen és tudománytalan módon akár kellően bántó is lehet.
Az Anna Margit egész életművét átfogó, azt végigkísérő két vezérmotívum részben a zsidó identitás kérdése, részben a holokauszt traumájának emlékezete. Nagy kár, hogy a szimbiózisba lépett szerzői inkompetencia és hozzá nem értés, valamint a kurátori hanyagság zavaróvá tette a régóta várt Anna Margit-kiállítás élvezetét a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán.
