Vegyesen 

Meghökkentő példákat ismertet Halep Szilvia a sportolók nemét illetően (Nők, férfiak, ÉS, 2024/35., aug. 30.), valójában, a nem meghatározásában – tekintve a plasztikai műtéteket – ma már az sem lehet meghatározó, hogy mi van alul. Az ókori olimpiákon csak férfiak indulhattak, nők még nézőként sem vehettek részt, a sportolók meztelenül küzdöttek. (Az annálék mégis feljegyeztek egy hercegnőt olimpiai aranyérmesként, mert a fogathajtásnál nem a hajtót, hanem a kocsi tulajdonosát díjazták.) A női sportolók először 1900-ban, a második újkori olimpián, éppen Párizsban jelentek meg. Könnyű volt akkor: még csak két nem volt. Ma már legalább nyolcfélét számolunk. A nemi identitás – mint oly sok más az életben – nem fehér-fekete. Átmenetek vannak, s ilyenkor csak önkényesen lehet meghatározni, ki nő és ki férfi. Persze erre nincs is szükség a sportban, ha a saját kedvtelésünkre csináljuk. Én ugyanúgy elfocizgatok, röplabdázok, ha a csapatban vegyesen játszanak lányok és fiúk. Viszont ha pénz jár érte, s magas állami kitüntetés, akkor meg kell különböztetni a kategóriákat. És akkor lehet hajtani az egészség rovására is. A kormány azzal akarja magát fényezni, hogy a magyarok hány érmet érnek el az olimpián. De ez engem egyáltalán nem érdekel. Inkább sajnálom azt a hölgyet, aki a pillanatnyi sikerek érdekében férfias életet él.