„Egy konkrét helyzet konkrét megítélése”

Lukács a Leninnel kapcsolatos nézeteit tehát az 1924-es Lenin-könyvében összegezte, amelyet alig néhány hét alatt írt meg, a kiadója biztatására. Bár korabeli bírálói (többek közt August Thalheimer) szerint Lukács könyve „csak zavart kelt, nem tisztáz semmit”, és Lenin özvegye, Krupszkaja is „felesleges könyvnek” tartotta, mégis több indoka volt a „brosúra” megírásának.  A legtöbben időszerűtlensége miatt bírálták a munkát, mivel az a „forradalomról” szólt, és nem a „forradalom utáni” helyzet ideológiai szükségletei felől tekintette át a lenini örökséget. Akkor írt a „forradalom aktualitásáról”, mikor a forradalmi korszak lezárulásával már a „szocializmus egy országban” kérdése került napirendre. Valójában a Lenin-könyv reakció volt az 1923-as Történelem és osztálytudatot ért bírálatokra, másfelől állásfoglalás is volt a forradalmi helyzet elmúlását és Lenin halálát követő, a Szovjetunió Kommunista Pártján belüli vitákra, amikor felmerült a kérdés: mi a teendő? Világforradalom, vagy a szocializmus egy országban történő felépítése? Továbbá a Lenin-könyv kiállásnak is tekinthető volt az 1920-as években egyre aktuálisabb probléma, a „bürokratizálódás” ellen. És persze a könyv szemben állt azokkal a Lenin halálát követő, sokasodó elemzésekkel, amelyek „szétdarabolták” Lenin munkásságát, és őt „mint közgazdászt”, „mint történészt”, „mint filozófust” stb. mutatták be.