A bárány és a farkas

Eljöhet az idő, mikor a pápa gondolatait nem lehet a magyar iskolákban idézni? „Ez a megmozdulás nem valami ellen, hanem valamiért zajlik. Nem panaszkodás, hanem egy ünnep. Az iskola ünnepe. Tudjuk jól, hogy vannak problémák, de ti és mi most azért vagyunk itt, mert szeretjük az iskolát. Azért szeretem az iskolát, mert a valóságra való nyitottság szinonimája. Iskolába járni annyit jelent, hogy megnyitjuk értelmünket és szívünket, nincs jogunk ahhoz, hogy féljünk a valóságtól. Nem mindig ilyen az iskola, olyankor változtatni kell egy kicsit a beállítottságán.”
A Vatikán szerint az egyház legyen nyitott, a papok menjenek ki az utcára, beszélgessenek a híveikkel, hallgassák meg őket, mert a középkori módszerek, a felülről érkező diktátumok elbizonytalanítják őket. Mint Győrben, mikor nemrég a püspök kitiltotta a közösségével együtt saját kezűleg iskolát és templomot építő Ferenc atyát az intézményeiből a szinodalitást megelőlegezve. Nálunk az egyházak egy ideje a hatalom partnerei, nem emelnek szót az erkölcs nevében, sőt néha bűnösöket mentegetnek. Sok pénzt kapnak ezért a lojalitásért, sorra veszik át a szociális intézmények, öregotthonok mellett az óvodák, iskolák működtetését. Aztán nyilatkoznak, hogy a felvételnél a felekezeti elkötelezettség fontos szempont. Egy kisvárosban egyetlen óvoda esetében ez vajon mivel igazolható?
Ferenc pápa szerint fontos a jó iskolának, hogy olyan tanárok tanítsanak benne, akik nyitottak a gondolkodásra, a valóság megismerésére, mert ezt a diákok eltanulják tőlük. Ott találkozhatnak olyan társaikkal, akik mások, mint ők, életkor, kultúra, származás, képesség szempontjából. Megismerik az igazságot, a jóságot és a szépséget. „A család és az iskola szövetségesek, soha nem szabad szembeállítani őket egymással. Együtt kell működniük. Egy gyermek neveléséhez egy egész falura szükség van. Ne hagyjuk, hogy ellopják tőlünk az iskola iránti szeretetet!”
Nem lesz jó, ha a Ferenceknek a magyar iskolákban nem osztanak lapot, mert akkor a gyerekek előbb-utóbb nem fogják érteni, miért fontos a figyelmeztetés: a bárány egész életében a farkastól fél, de végül a juhász eszi meg.