„Quentin és én többnyire szinkronban vagyunk”

Épp harminc éve került mozikba első rendezése, a Killing Zoe, amelyben erősen másnapos bankrablók igyekeznek kirámolni egy párizsi bankot, természetesen katasztrofális következményekkel. Amivel azonban Roger Avary örökre beírta nevét a filmtörténetbe, az az ugyancsak 1994-ben bemutatott Ponyvaregény volt, amelynek hatalmas sikere elhozta az amerikai független film éveken át tartó aranykorát. Tarantino és Avary régi barátok voltak, a két filmőrült egy kaliforniai videókölcsönző, a Video Archives alkalmazottjaként talált egymásra, hogy aztán egymást segítve, közösen ötletelve írják forgatókönyveiket, annak reményében, hogy egyszer majd meg is rendezhetik azokat. Külön fejezetet érdemel, hogy ki mit írt a Ponyvaregényből: a stáblistán Avary nem forgatókönyvíróként szerepel, a neve a kevésbé jól csengő „stories by” címke alatt olvasható, mindenesetre Tarantino és ő megosztva kapták a legjobb eredeti forgatókönyv Oscarját.
A két egykori videótékás pályafutása azóta finoman szólva másként alakult, Tarantino olyan státuszt élvez Hollywoodban, amit csak kevesen, de abban, hogy ideáig jutott, Avarynak is része volt. Nélküle másképp festene a Ponyvaregény, de besegített barátjának a Kutyaszorítóban, a Tiszta románc és a Született gyilkosok megírásába is. Tevékeny része volt abban, hogy az amerikai független film a kilencvenes években betört Hollywoodba, és a saját példáján tanulta meg, hogy milyen sok és egyszersmind milyen kevés kell ahhoz, hogy valaki csóró amerikai fiatalemberként megrendezhesse az első filmjét.

​​​​​​​