Mimagyarok – timagyarok
VISSZHANG - LXVIII. évfolyam, 34. szám, 2024. augusztus 23.A lényegét tekintve messzemenően egyetértek Móritz Mátyás Imane Khelif megítélésével kapcsolatos gondolataival (A harc varázsa, ÉS, 2024/33., aug. 16.), ám szerintem egyes kijelentései messzemenően tévesek.
Azt írja, hogy „a magyarok döntő többsége minden létező és képzelt sérelmét egy olyan emberen veri le éppen a párizsi olimpia kapcsán, aki mit sem tehet a kialakult helyzetről”. Azt is megállapítja, miszerint „rövid időn belül szinte egy egész ország és nemzet ellenségévé és első számú céltáblájává vált”.
Milyen felmérések alapján állítja oly határozottan a szerző, hogy a magyarok döntő többsége, illetve szinte egy egész ország így gondolkodik?
Óhatatlanul a miniszterelnök úr hamisan általánosító szövegelései jutnak eszembe. „Mi, magyarok kultúrnemzet vagyunk” (a Magyar Zene Háza megnyitóján mondta ezt), vagy amikor legutóbb Tusványoson azt állította, hogy „mi, magyarok 1100 éve flow-ban vagyunk” – jelentsen ez szerinte bármit is. A Fidesz 29. kongresszusán pedig „az idegen érdekeket a magyarokkal szemben gátlástalanul kiszolgáló” baloldalnak azt üzente: „mi magyarok vagyunk, és nem hülyék”.
A számomra leginkább „tetsző” az volt, amikor kijelentette, hogy mi, magyarok egy szabadságszerető nép vagyunk. Igencsak furcsán hangzik ez éppen egy diktátor hajlamú vezér szájából.
De ami végül is a mondandóm lényege: szerintem ebben az országban mimagyarok mellett szép számmal vannak timagyarok is, bár ezt én sem tudom tudományos felmérésekkel igazolni.
