Élvezhetetlen

Vitray Tamás szellemes címét olvasva (Hívjuk ezt is focinak?, ÉS, 2024/29., júl. 19.) megnéztem az igazi focit: az 1982-es vb-elődöntőt, ahol az olaszok nyertek 3:2-re a brazilok ellen. Micsoda cselek, távoli bombák, kényszerítő passzok! Rossi rúgta a mesterhármast, de a másik oldalon is olyan nevek játszottak, mint Sókrates, Falcao, Júnior.  Nos, ezek az akkori nagyságok ma labdába se rúgnának. Szó szerint. Úgy felgyorsult a játék. A mellel levett labda nem tud földre érni, mert a védő elpiszkálja. A kapura irányuló lövésbe már húsz méternél belevetődnek, a szöktetésedet soha nem éred el, mert felvágnak. Tönkretették a sportot azzal, hogy ötöt lehet cserélni. Ez azt jelenti, hogy faltolj nyugodtan, mert ha eléred a tűrési küszöböt, bejön helyetted más, akinél a számlálás újrakezdődik. Így legalább 150 szabálytalanság fér bele egy meccsbe, anélkül hogy bárkit is kiállítanának. Nem csoda, ha a taktikai szabálytalanságok teljesen széttörik a meccset, valójában lehetetlen elvinni a labdát a hátvéd mellett. Nincsenek messziről megeresztett bombagólok sem, mert a csatárok nem rúgnak teljes rüszttel, ami a legnagyobb erőt adja, igaz, labdaérzéket követel. Inkább a belső csűdjüket használják, amivel pontosabban lehet célozni, de gyenge: csak pofozgatják a labdát. Jó, hogy a kapus könnyedén kivédi, de ő legalább nem rúgta mellé. A gólok nagy része nem akcióból vagy bravúros, szép technikai megoldásból származik, hanem véletlen öngól. Vitraynak igaza van, amikor azt sérelmezi, hogy a játék nagy részében azért sincsen izgalom, mert a hátvédek hátul passzolgatnak, nem lendülnek támadásba. Miért tennék, ha nekik jó a döntetlen is? Tetszett volna megalkotni a szabályokat, mint a kézilabdában, hogy ilyenkor passzív játékért elveszik a labdát, és az ellenfélnek adják. Sajnos a passzív játék a fociban még akkor is előjön, amikor a csapat vesztésre áll, mert úgy gondolkodnak, hogy kihúzzák a végéig, és az utolsó percekben, amikor az ellen már nem tud válaszolni rá, majd berúgnak egyet. Mindenki jól jár: a játékosok nem fáradnak, nincsen sérülés és kontra. Persze az utolsó percek így nagy sietségben peregnek, mindenki ideges, és a bírót hibáztatják, ha nem hosszabbít. A felelősségáthárítás tipikus esete. És ezt az edzők javasolják! Alibifoci hatalmas pénzekért. Élvezhetetlen. Ha a FIFA meg akarja tartani az ötmilliárd nézőt, sürgős szabálymódosításokra lesz szükség.