Régi ismerős

Tisztelettel adózom Bokor Pál korrupcióellenes indulatai előtt (Politika és lopitika, ÉS, 2024/28., júl. 12.), még ha jól tudjuk is, hogy ennél a negatív fenoménnál aligha létezik egyenletesebb eloszlás a társadalomban. Mert mindannyiunk vesztegetett meg már valakit, részesített előnyben rokont inkább érdemesülttel szemben, és fogadott el meg nem szolgált juttatást. Persze a mérték és mód sem mindegy, de a politikában ősidők óta őshonos. Már a római császárok és néptribünök igyekeztek felépíteni a saját fórumukat és termájukat, ahol a forgalmazott áruk után részesedtek, a feudális főurak pénzért vették a pohárnoki státuszt, Monte Cristo pedig lefizette a hírvivőket, hogy nyerjen a tőzsdén. A szocializmus idején, amikor a magántulajdont eltörölték, a külföldi kiküldetés jelentette a hazainál magasabb életszínvonalat és a rokonok, gyermekek helyzetbe hozását, amit nem pénzzel, hanem általában erkölcsi mélymenettel lehetett megszerezni. A korrupció tehát régi ismerős, nem most jelent meg nagyüzemileg a politikában, és Magyarországon nem is szúrja annyira az emberek szemét – legalábbis ezt mutatják a közvélemény­-kutatások és választási adatok. Gyurcsányt sem váltották le, amikor kiderült, hogy párttársával, Szilvásy Györg­gyel olyan szerződést írt alá, amelyben az őszödi kormányüdülő egyik épületét megvásárolta az államtól, majd összességében ugyanannyiért bérbe is adta az államnak. Tehát az ügy több mint zavaros, ahogy Bokor Pál fogalmaz, még akkor is, ha az úttörőtábor egy kicsit arrébb, nem Őszödön, hanem Zánkán volt.