A Prométheusz-szindrómáról
FEUILLETON - LXVIII. évfolyam, 30. szám, 2024. július 26.Tudtommal persze a pszichológia nem tart számon semmiféle Prométheusz-szindrómát, amit itt és most mégis a mindenkori lázadókra jellemző attitűdként, súlyosabb esetekben: kórképként próbálok definiálni. Pedig az aktuálisan regnáló hatalom elleni lázadás sokszor öngyilkos késztetése, valamint a világ s benne az ember felszabadításának, fölemelésének leküzdhetetlen kényszerré terebélyesedő vágya így vagy úgy, de vitathatatlanul része a szellemi-lelki struktúránknak. (Ezt Edvi Illés Pál rajoskodásnak hívta az 1820-as, Kemény Zsigmond pedig rajongásnak az 1850-es években, egyikük sem pozitív előjellel.) Persze az is igaz, hogy nagyon is ellentmondásosan viszonyul ehhez az emancipatorikus, újító hevülethez mind a felszabadítani kívánt társadalom, mind maga az ebben a szindrómában szenvedő egyén. Ennek az ambivalenciának – egyszerre csodáljuk és gyűlöljük az újító elméket, és szenvedünk a bennünk lévő izgágaságtól – jól dokumentálható kulturális, irodalmi kódjai vannak, mint amilyen történetesen a Prométheusz-mítoszból származó elbeszélés maga.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
