Mirre gondol?

Aznap, amikor Orbán Viktor az úgynevezett békemissziója keretében Moszkva után Pekingbe repült, az oroszok egy hét és fél méteres H–101 robotrepülőgéppel szétlőttek egy kijivi gyermekkórházat és anyasági központot. Ez annyira éles ellentmondásban volt a békemisszió alaptételével, miszerint a nyugati világban mindenki hülye és gonosz, csak a mi Főnökünk akar békét, de ő aztán a varázslatos egyéniségével, roppant diplomáciai tudásával és tömérdek bevethető erőforrásával el is éri, hogy az oroszok most az egyszer rendesen viselkedjenek, az ukránok pedig bárányszelídséggel fogadják el a nekik szánt Trianont, ha nem rosszabbat – szóval a rakétatámadás olyan erős fénnyel világított rá a világpolitikai mágusról szóló mese hazug voltára és ostobaságára, hogy Orbán szorult helyzetbe került. Sokáig hallgatott, közben a stáb nyilván lázasan dolgozott azon, hogy valami emberi érzésre emlékeztető szöveget produkáljon, ha már egyszer muszáj. Csak másnapra sikerült. A lényeg az volt, hogy ő megmondta, az ukránokra mostantól még több szenvedés vár, s ezért „a világhatalmak” (értsd: Amerika) „háborúpárti politikája” a felelős. Ha nem támogatnák katonailag Ukrajnát, akkor ilyen szörnyűségekre nem kerülne sor. Egy árva szóval sem ítéli el a háborús bűncselekmény elkövetőjét, s persze nem tér ki az eddigi háborús és emberiesség elleni bűncselekményekre, Bucsától a gyermekek tömeges elrablásáig, amik indokolják a védekező állam katonai támogatását.