Közlés kérésre

A Rövid úton című, július 12-én megjelent cikkemmel (ÉS, 2024/28.) kapcsolatos gondok:

1. Az utolsó passzusban az általam írt szöveg ez volt: „Sajnos azonban ma mintha senki sem ambicionálná ezt a fajta sikert, és mintha azt sem látnák, hogy ez az egyik legfrappánsabb, leghatékonyabb módja lehetne az igazság rövid úton megvalósítható bevilágításának.”
Ami ehelyett megjelent, egy teljesen képtelen mondat, amelyben a cselekvő személy – tehát a mondat alanya – maga a „siker”! És mit „csinál” ez a „siker”? Folyamatosan és tárgy nélkül, mintegy a visszaható igék erejével „ambicionál”:
„Ma azonban mintha kevéssé ambicionálna ez a fajta siker” – ez jelent meg, nyomtatásban, az én nevem alatt!
Mintha én azt hinném: létezik olyan, hogy a siker maga ambicionál(ja magát).
Nem: én semmiképp sem hiszek egy ekkora képtelenséget, amit kéretik az Olvasó tudomására hozni. 

2. És ez mind semmi ahhoz képest, hogy a záró gondolatnál épp a frappírozott lezárást sikerült eltüntetni a cikkből.
Írásom utolsó mondata még süketek számára is jól hallhatóan attól volt poén, hogy szándékosan rímeltettem a címhez, tehát a Rövid úton képhez. Ezzel vittem végig azt az ívet, amelynek kezdőpontján Orbánt látjuk, amint Putyinnál keresgél valamiféle pozitív rövid utat, majd a végén kiderül, hogy mindeközben a saját – kifejezetten negatív, drámai rövidjét – ő már rég megtalálta, és mi épp annak isszuk a levét:
„…tehetetlenül nézzük, ahogy az ország miniszterelnöke, gát nélkül, még mindig a társadalom felvilágosulatlan többségeinek támogatásával, kiviheti az országunkat Európa legszélére, és lerombolhatja az eddigi jó hírét-nevét, becsületét, valamint minden presztízsét, a sárga földig.
Rövid úton.”
Ehelyett a lapban ez a formai megoldásában katasztrofálisan ötlettelen, ráadásul az írást így lezáratlanul hagyó mondat jelent meg:  
„…tehetetlenül nézzük, ahogy az ország miniszterelnöke, gát nélkül, még mindig a társadalom felvilágosulatlan többségének támogatásával, kiviheti az országunkat Európa legszélére, és lerombolhatja az eddigi jó hírét-nevét, becsületét.” Nyissz, itt a vége.
Semmi lezárás, semmi frappírozás.