Rövid úton

Hír: Orbán a moszkvai látogatása során azt akarta megtudni Putyintól, hogy merre van a békéhez vezető, legrövidebb út (Infostart/MTI). – És megtudta? Melyik az? És mitől az a legrövidebb? – teszi fel ennek hallatán a rádió- és tévékészülékek előtt megannyi ártatlan (egyszersmind alulinformált) állampolgár a magától értődő kérdéseket. Aminek nyomán ugyanezeket minden más országban azonnal, gyors egymásutánban szintén fel szokták tenni a miniszterelnöknek, minden csatornán. A dolgoknak ugyanis az a rendje, hogy az effajta evidenciákra a hivatásos kérdezők azonnal lecsapnak. Végtére az a dolguk, hogy biztosítsák: amint bekerül a nyilvánosságba egy ilyen, az emberek kíváncsiságát nyilvánvalóan felkorbácsoló téma, ők annak azonnal, rövid úton a végére járnak.
Nálunk azonban nemhogy ez lenne a dolgok rendje, de ez az, amiről mindenki tudja, hogy még véletlenül sem történik meg.
A miniszterelnök saját propagandasajtójánál (amely nem mellesleg a teljes hazai média minimum 80 százaléka) ez föl sem merül. Hiszen túl azon, hogy ott általában sem a dolgok lényegére történő rákérdezés a feladat, mindenki tudja: amit a miniszterelnök belengetett, az csak kamu, elterelés. Szó sincs arról, hogy neki most kellett volna megtudnia, melyik utat is gondolja a legrövidebbnek az orosz elnök. Hiszen ezzel ők már mindketten, hosszú hónapok óta tisztában vannak, mondhatni, a szövetségük lényege ez. Putyin csak akkor ül le tárgyalni a tűzszünetről, ha Ukrajna a tárgyalások érdekében lemond arról a négy megyéjéről (Donyeck, Herszon, Luhanszk és Zaporizzsje), amely már orosz fennhatóság alatt áll, és kivonja onnan a csapatait. Valamint ha ugyanekkor a Nyugat is azonnal abbahagyja Ukrajna segítését. A megfelelő út tehát itt az, amely Putyint a legkönnyebben és leggyorsabban juttatja el oda, hogy győztes is lehessen, de a „totális, minden tárgyalástól mereven elzárkózó háborús bűnös” címkét is elkerülhesse. Orbánnak pedig azért jön jól ez a lebegtetés, mert ő meg ezáltal tudja megerősíteni a híveiben: nála nyitottabb lelkű, szelídebb politikus nincs is a földön. Ő valóban a megbékélés lehetőségeit keresi, és lám, most is elutazott ennek a kedvéért, gyakorlatilag az oroszlán barlangjába. Ahol ugyancsak szelíden afelől érdeklődött, hogy akkor tehát melyik úton is lehetne a leggyorsabban elérni a „békét”. (Mármint amit ők annak értelmeznek.) Ezt a dolgot tehát tovább már nem is érdemes feszegetni: a Nemzetmegmentőről alkotható, kívánatos képet a sajtója előállította, a következőkben annak már csak a szentté avatásáról szóló hírek közvetítése a feladata.
A másik oldalon – tehát a sajtó maradék, független részében – viszont azért nem tartják fontosnak feltenni a miniszterelnöknek, nagy nyilvánosság előtt ezeket a sokakat érdeklő kérdéseket, mert hiszen köztudottan szóba sem áll velük. Olyannyira, hogy ha olykor mégis megpróbálják rafinériával becserkészni, nála erre is mindig kéznél van a legalkalmasabb elhárító mondat: „Ember! Most jövök ki a templomból!” Ettől függetlenül persze még ők is kísérletezhetnének az olyan, rövid utat igénylő megoldásokkal, mint amilyen például az üres szék módszer. Amely eddig még mindig gyors és hatékony megoldásnak bizonyult. Lényege, hogy ha pozícióban lévő személy nem hajlandó a mérvadó sajtónak nyilatkozni, egyszerűen kitesznek egy üres széket a stúdió közepére, majd az arra odaképzelt, távol lévő politikust megsorozzák a szükséges kérdésekkel. A tapasztalatok szerint az ilyen fantasy-interjúkat a nézők a legsikeresebb produkciók közt tartják számon, amire egyébként nálunk is volt példa. Amikor a Posta vezérigazgatója nem ment el a Hírháttér című belpolitikai műsorba, annak vezetője, Mester Ákos erre kitett egy üres széket, és elmondta, hogy milyen kérdésekre várt volna választ. Igaz, ezután néhány hétre eltiltották a műsorvezetéstől, de ezt az árat neki is, az intézményének is megérte megfizetni, azért az erkölcsi sikerért, amellyel a társadalom őket honorálta. Ma azonban mintha kevéssé ambicionálna ez a fajta siker. Így most ez is kimarad a nyilvánosságból. Mi pedig egyelőre nemigen tehetünk mást, mint tehetetlenül nézzük, ahogy az ország miniszterelnöke, gát nélkül, még mindig a társadalom felvilágosulatlan többségének támogatásával, kiviheti az országunkat Európa legszélére, és lerombolhatja az eddigi jó hírét-nevét, becsületét.