Már vesztett

Élveztem Bodansky György szellemes írását (Ki nyer?, ÉS/27., júl. 5.), de attól tartok, Biden és Trump közül bármelyik győz, az igazi vesztes már most az amerikai demokrácia. Az Újvilág mindig is a könyörtelen racionalizmusáról volt híres, ahol a valóságot névértéken vették, a hatékonyság állt mindenek felett, ez jelentette fejlődésének motorját, és a versenyben a legkiválóbb került az első helyre. A legeslegelső hely az elnökség. És most azt látjuk, hogy a szavazóknak két teljesen alkalmatlan jelölt között kell választaniuk. Miként kerülhettek ezek pozícióba? Mely hatalom helyezte őket döntő állásba, adott nekik lehetőséget így meggazdagodni, illetve eddig a helyükön maradni? Kinek jó az, ha az elnök tehetetlen vénember a gondolkodásképesség határán, illetve ha egy másik öreg, aki még ráadásul narcisztikus is, és bűnöző. Amerikát (hasonlóan Hollandiához) az tette naggyá, hogy puritán volt. Minden előítélettől mentesen csak a munkát, a szorgalmat díjazta, észszerűen, becsületesen. Ma azt látom, hogy egy bíróság által elítélt bűnözőt akarnak megválasztani elnöknek. Aki teljesen hihetetlen, irracionális dumával mentegeti magát és keveredik hazugságba hetente, s mesés gazdagságban nyilvánosan erkölcstelen életet él. Milyen értékrendje lehet annak, aki rá szavaz? Körülbelül a lakosság felének! Ráadásul Trump azt hangsúlyozza, a bíróság csalt, szándékosan hamis ítéletet hozott. Egy olyan országban, ahol az egész alkotmányos rend a bírói döntéseken alapul, megkérdőjelezni annak függetlenségét, olyan, mintha az amerikai demokráciát vonnák kétségbe.