„Fecske! Repüljön a fészekbe!”

VISSZHANG - LXVIII. évfolyam, 27. szám, 2024. július 5.

„Ilia Mihályról több mint 2500 oldalnyi jelentés készült, annak ellenére, hogy MSZMP-tag volt. Ez a rekordmennyiségű anyag nem szerepel semmilyen könyvben, semmilyen jelentésben” – írja Varsa Zoltán az Ilia szegedi egyetemi dolgozószobájában elhelyezett lehallgató berendezés elemcseréjének tervét átemelve a Páratlan oldalra („Fecske! Az ég beborult!”, ÉS, 2024/26., jún. 28.). Az állambiztonsági szöveg valóban az 1984-es esztendőhöz méltóan abszurd, azonban az azt bevezető sorok korrekcióra szorulnak.
Ilia Mihályra célszemélyként a „Szerkesztő” fedőnevet aggatták 1974-ben (hiszen akkor ő volt a Tiszatáj főszerkesztője), és tizenöt éven át megfigyelés alatt tartották, ami kiterjedt a családjára, egyetemi és irodalmi környezetére is. Ennek a nyomait egy öt kötetből álló dossziésorozat őrzi (O-19783/1–5 „Szerkesztő”), ebből való az idézett szöveg. Az azonban nem felel meg a valóságnak, hogy a róla készült állambiztonsági anyag „nem szerepel semmilyen könyvben, semmilyen jelentésben”. Hogy ebben a mondatban miként értelmezendő a „jelentés” szó, azt nem tudom. Azt viszont bizton állíthatom, hogy tizenkét éve megjelent könyvemben több mint negyven oldalon összefoglaltam az Ilia Mihály elleni műveletet, elsősorban az említett dosszié alapján (Titkos írás – Állambiztonság és irodalmi élet 1956–1990, 2. kötet, 602–645. o., Noran Könyvesház, 2012). Ezt a fejezetet („Szerkesztő” lap nélkül: lesték Ilia Mihály minden szavát) a Tiszatáj főszerkesztői szobájába telepítendő poloska beszerelési akciójával indítottam, egészen pontosan a kódolt utasítással: „Fecske! Repüljön a fészekbe!” És lábjegyzetben soroltam fel a berendezések be- és kiszerelésére, karbantartására vonatkozó oldalakat, megannyi javaslattevő, tervezési, engedélyezési és az akciók végrehajtásáról beszámoló irat lelőhelyét. Hozzá kell tennem, hogy már előttem is legalább két kötet foglalkozott a „Szerkesztő”-dossziéval: Kiszely Gábor: Állambiztonság 1956–1990 (2001, Korona, 169–191. o.) és Csapody Miklós: Késői ünnep (2008, Korona, 178–219. o.).
Sajnos nemcsak abban téved Varsa Zoltán, hogy az Ilia-dosszié nem szerepel könyvekben, hanem abban is, hogy ez az állambiztonsági anyag „rekordmennyiségű”. Kiről-hordtak-össze-többet című versenyszám nincsen az olimpián, és egy percig sem szeretném kisebbíteni Ilia tanár úr érdemeit, de tény, hogy nem övé a rekord. Hirtelenjében Krassó György jut eszembe, akinek tizenhárom kötetnyi megfigyelési dossziéja közel 4000 oldalt tölt meg (O-19619/1–13 „Lidi”), de ezen kívül is nehezen felmérhető mennyiségű iratot gyártottak róla. És korántsem ő volt az egyetlen ilyen.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 26. szám, 2024. június 28.
LXVI. évfolyam, 48. szám, 2022. december 2.
LXVI. évfolyam, 1. szám, 2022. január 7.
Élet és Irodalom 2024