Búcsú a minisztertől

KIM

Csák János a második Orbán-kormány megalakulásától számítva az ötödik – minek is nevezzük? kultusz-, vagy inkább vegyesfelvágott-ügyi? – miniszter volt, aki a hol összevont, hol szétválasztott sokféle portfóliót szolgálta, amit a kormányfő éppen rátestált. Ha meggondoljuk, hogy a belügy-, a pénzügy- vagy a külügyminiszterhez képest milyen bizonytalan élete van egy ilyen változó nevű és feladatú tárca urának, tulajdonképpen nem is érthető, mi késztethet arra embereket, hogy elvállalják a posztot. Csák úgy gondolta, a Kulturális és Innovációs Minisztérium jól van összerakva: a kultúra, a felsőoktatás, a tudomány, az innováció, a családügy, a szakképzés összetartozik, és erre emlékezetes tavalyi akadémiai beszédében „a jövő minisztériumaként” hivatkozott, a főnökének a miniszterek bemutatásakor elhangzott jellemzését megismételve. (Amivel persze csak az a gond, hogy lényegében minden tárca a jövővel foglalkozik, hacsak a kormány alá tartozó VERITAS történeti intézetből nem csinálnak egyszer minisztériumot.)
Csák kívülről jött, mind az államigazgatást, mind az előbb felsorolt területeket tekintve: üzletemberként, majd londoni nagykövetként a portfóliója iránt csak vonzalma lehetett, de rálátása nem, viszont volt személyisége, megjelenése és stílusa, ami üdítő változást jelentett mind Kásler bumfordi szaktudományi kotnyeleskedéseivel, mind Palkovics bosszantóan, sőt minősíthetetlenül faragatlan viselkedésével szemben.1 Jóllehet parlamenti bemutatkozásakor összekeverte, hogy az Odüsszeiában a szirének mellett elhajózva kinek a fülébe került a viasz,2 mindjárt megnyert magának több rektort, sőt az MTA elnökét is, hiszen, ellentétben elődjével, aki semmibe vette őket, az első hívásra leült velük tárgyalni, megadva nekik a hivatalukkal járó megbecsülést.
Csakhogy hamarosan kiderült, hogy bár a Corvinus Egyetem címzetes egyetemi tanára volt, a Palkovicstól és Novák Katalintól örökölt feladatkörökből igazán még a felsőoktatás sem érdekelte, egyedül a kulturális szféra mozgatta meg a képzeletét. A Corvinuson betöltött funkcióját csupán arra használta, hogy az ottani vitatható tudományos jelentőségű „jövőképesség-kutató” csoportból válogasson személyeket különböző testületek tagságára, mint az MTA-tól elcsatolt kutatóhálózat Irányító Testülete vagy a Kutatási Kiválósági Tanács.
Emlékezetes volt első, nagy visszhangot keltő kudarca az Operaház vezetői pályázatával: az induló körben lényegében vetélytárs nélkül jelentkező Ókovács Szilveszter regnáló főigazgatót nem fogadta el, hanem új pályázatot hirdetett meg a korábbinál több aspiránsra várva. De amikor az összesen hét pályázó közül a rangos bizottság által előre sorolt három helyett maga Ókovács lett a győztes, mindenki számára világossá vált, hogy nem Csák döntött, hanem a miniszterelnök.3
Ugyancsak a kulturális, és nem a felsőoktatási szférához sorolom azt a malőrt, amibe a Zeneakadémia rektori pályázata torkollott. Emlékezetes, hogy az első kiírásban olyan részletes feltételeket szabott, hogy csak az általa előre kiválasztott – egyébként kiváló – karmester felelhessen meg.4 Majd a felháborodás és tiltakozás következtében meghirdetett új pályázat azért lett sikertelen, mert Csák kedvenc jelöltje visszavonulót fújt, erre a miniszter érvénytelenítette az egész procedúrát, a nemzetközi rangsorokra hivatkozva, de azokkal szöges ellentétben leminősítette őket – és azóta sincs rektora az intézménynek, mert az új pályázat továbbra is az idő malmaiban őrlődik.
Csák alatt tovább folyt a maradék négy állami egyetem (ELTE, BME, MKE, LFZE) kiéheztetése, amivel az alapítványosodás felé kívánták terelni őket, hiszen a kekva-egyetemek teljesítményértékelési rendszerét, amely viszonylag tisztességes finanszírozást biztosított, nem tették elérhetővé a „négyek” számára, így a BME már azzal kellett szembenézzen, hogy idén augusztusban nem tud bért fizetni. Nem véletlen, hogy az újrapályázni nem kívánó eddigi rektor, Czigány Tibor helyére 19:9 arányban a lényegében alapítványpárti (és Csák-bennfentes) Charaf Hassant választotta meg a szenátusuk5 – igaz, a hírek szerint gyakorlatilag a nyolc hallgatói képviselő tömbszavazatával, miközben az oktatói tagok megosztottak voltak, bár maguk is kis többségben Charaf professzorra voksoltak. (Sok éve már felvetettem, hogy az egy-két évre választott hallgatók vajon milyen ismeretek és jövőkép alapján döntenek az egyetem stratégiai kérdéseiben, de jól tudom, hogy a politika nem engedheti meg magának, hogy elidegenítse őket, és ezért nem nyúl hozzá a szerzett jogaikhoz.) Csáknak azért annyiban hálás lehetett a BME, hogy az együttműködni képtelen Kotán Attila kancellártól megszabadította őket – és áthelyezte a Zeneakadémiára, ahonnan hasonló okokból csak pár hónapja távolították el.6
Csák figyelmének középpontjában, mint mondtuk, a kultúra állt, de tervei messzebbre néztek, mint amennyi időt végül saját magának adott – feltéve, hogy valóban ő mondott le posztjá­ról, és nem lemondatták. Tavaly decemberi parlamenti meghallgatásán ugyanis még azt mondta, hogy „új kulturális szabályozást fog benyújtatni a bizottságnak, majd a parlamentnek, várhatóan jövő nyáron. Egy olyan javaslatot, »ami méltó a krisztusi korba lépett magyar szabadsághoz«.”7 Új kulturális törvény nincsen, de ha lesz is, azt már nem Csák fogja benyújtani. Pedig nagyon kíváncsiak lennénk, hogy a hat intézmény összevonásával (kapkodva) létrehozott közgyűjteményi központ8 után mi mindent készülnek egyesíteni: színházakat, zenekarokat, könyvtárakat stb., hiszen a Magyar Közlöny betűtengere annyi mindent elvisel – csak pénzt nem tud adni az új szervezetekre (no meg a vidéki városok fideszes vezetőinek az ellenállásával sem számoltak). Pedig milyen nagy igény lenne olyan vicces nevű intézményekre, mint ami a levéltárak összevonása után létrejött: „Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára”. Ilyenkor mindig beleütközöm abba, hogy miképpen lehet ezt az elnevezést a világnyelvekre lefordítani, amelyeken az „országos” és a „nemzeti” általában ugyanaz a szó.
Csák megörökölte újonnan összerakott minisztériumának az állományát az elődöktől, és mivel a kormányfőnek a világpolitikai gondok közepette kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy egyre csekélyebb tehetség-utánpótlásából új minisztert találjon, így rámutatott az egyik államtitkárra, nevezetesen Hankó Balázsra, aki nyilván hajlandó lesz beletanulni a tőle idegen területek menedzselésébe is.9 Kérdés persze, hogy a kultúrát mintegy a saját kezében tartó Csák távozása után marad-e a végső soron jelentéktelen kulturális államtitkár Závogyán Magdolna.10 Az viszont nem kérdéses, hogy a Hankó professzor felsőoktatási államtitkári helyét átvevő Bódis László vagy (a frissebb hírek szerint) Varga-Bajusz Veronika lesz a rendszerváltozás óta az első, aki nemhogy egyetemi oktatói múlt, de mindenféle tudományos fokozat (PhD) nélkül irányítja a területet.11
Búcsúzzunk hát Csák Jánostól saját szavaival, melyeket az MTA tavalyi közgyűlésén mondott: „Ragaszkodunk a zsidó-keresztény gyökereinkhez. Ez a mi identitásunk. Mert identitás nélkül nincs cselekvőképesség. Identitás nélkül olyan egy entitás, bármely társadalmi entitás, mint a halott, amelynek nő a körme. Identitás nélkül semmik vagyunk, molekulák vagyunk: id – entitás.”12

HUN-REN

Az MTA-tól elcsatolt kutatóhálózat hibásan rövidített új angol nevét némi gyomorforgással kísérve tudom csak leírni, ezért engedtessék meg, hogy KH-ként hivatkozzam rá. Emlékezzünk meg mindenekelőtt a szakszervezet által szervezett villámtüntetésről, amit a megalázóan alacsony fizetések miatt szerveztek a főként külföldi tagságú értékelő bizottságok a napokban tartott munkaértekezlete előtt-alatt.13 Ha jól számolom, 2019 óta ez volt a harmadik felmérése a KH-nak, nem beszélve az éves teljesítményértékelésekről – szinte csoda, hogy közben tudnak kutatni és publikálni is a munkatársak. De hát új seprő újra seper: a bő egy éve kinevezett új elnök arra hivatkozott, hogy csak akkor tud jelentős plusztámogatást szerezni a kormánytól, ha felmutatja, milyen jó eredményeket ér el a KH. Ugyan kértek neveket az egyes intézetektől a bizottságokba, de a végén szinte kivétel nélkül egészen más személyekből állították össze a csapatokat.
Ami nem lett volna gond, ha elég széles merítéssel és az adott szakterületekhez hozzáértő tudósokat válogattak volna. Mivel a KH Központjának a honlapjára feltöltötték a listákat, könnyen utánaszámolhattunk, hogy minden más intézménynél nagyobb súllyal voltak jelen Gulyás elnök szingapúri egyetemének oktatói. Korábban már írtam egyes élet- és természettudományi kutatóhelyek élményeiről, például hogy „a 23 kutatócsoportot és kétszáznál több kutatót foglalkoztató Ökológiai Kutatóközpontba hatan, a belőle pár éve kiszakadt kicsiny tihanyi Balaton-kutató intézetbe tízen, a hozzájuk képest jókora, négy tagintézetet magában foglaló, közel 600 fős Szegedi Biológiai Kutatóközpontba csak kilencen látogattak el és minősítették”.14 Sok név mellett a szakterület nem is szerepel, helyette a különböző kitüntetések, díszdoktorságok, hivatali funkciók vannak felsorolva, talán azért, hogy ne tűnjön fel: bármennyire jeles tudósok legyenek is, nem azokon a területeken érték el eredményeiket, amely intézeteket vizsgálnak.
Az értékelés célszemélyeiként szereplő kutatók beszámolói szerint a saját szakmájukban egyébként (többnyire) kiváló ellenőrök igen barátságos hangon beszélgettek általánosságokról, és nagy jóindulatot tanúsítottak a meglátogatott intézetek problémái iránt, különösen az igen alacsony fizetések ellenében végzett színvonalas munka ismeretében. Mindamellett az értékelők hozzáértésének hiányában olyan elképesztő összegző vélemények születtek, amelyek például a hivatásszerűen elméleti, illetve alapkutatási tevékenységet folytató, egyébként rendkívül sikeres intézetektől alkalmazott kutatási irányokat és ipari kapcsolatokat (!) kérnek számon.
A humán és társadalomtudományi intézetekről szóló jelentések még nem készültek el, hiszen ott a látogatások két hete fejeződtek csak be. Esetükben csak a bizottságok tagjait tudjuk bemutatni.15 A Társadalomkutató Központba, ahol szociológusok, jogászok, kisebbségkutatók és politológusok dolgoznak, például nyelvészeket, filozófust, fizikust, gépjármű-technológust és közgazdászt delegáltak két szociológus mellé. A Bölcsészettudományi Központba (tagintézetek: archeogenomika, filozófia, irodalomtudomány, klasszika-filológia, művészettörténet, néprajztudomány, régészet, történettudomány és zenetudomány) a szociológusok és a gépjárműtudós kivételével ugyanazokat, kiegészítve egy, a keleti zenével foglalkozó (természetesen szingapúri) docenssel, akinek a legkedvezőbb számítások szerint is csupán 7 a publikációs tevékenységét jellemző Hirsch-indexe, vagyis egy hazai adjunktus szintjét éri el. (Itt jegyzem meg, hogy a leuveni filozófusé mindössze 5.)
A két utoljára maradt központnak, a gazdaságtudományinak és a nyelvtudományinak egy közös bizottság jutott annyi különbséggel, hogy a két közgazdászt meg a teológust (igen!) nem delegálták az utóbbiakhoz, így a nyelvészeknek be kellett érniük a két (hazai) nyelvész mellett a menedzsment és a filozófia szakértőivel. Összegezve: ha leszámítjuk a két állandó személyt (elnök és titkár), valamint a további hazaiakat, akkor az utolsó négy bizottság összesen 16 külföldi tagjából tízen érkeztek Leuvenből vagy Szingapúrból, Gulyás Balázs korábbi tanulmányi, illetve jelenlegi működési színhelyéről. Miközben, ismételjük, a vizsgált intézetektől hosszú listákat kértek be a lehetséges látogatókról, akikkel egyeztetniük is kellett, hogy adott esetben vállalják-e az értékelés nem kis feladatát.
Lapzártakor érkezett a hír, miszerint a „Támogatott Kutatócsoportok” programot is átalakítják.16 Az MTA ezt annak idején azzal a céllal hozta létre, hogy az akadémiai kutatóhálózat mellett legyen az egyetemeken is minőségi kutatás, amivel többek között tudósi karriereket is tudnak építeni. A TKCS-k vezetői csak magasan jegyzett kutatók lehettek, akik már bizonyítottak a pályán. Mostantól lehetővé teszik, hogy a KH-n belülről pályázzanak, akár egyetemekkel közösen is, de „fiatalítanak”, mert a maximális korhatárt a PhD megszerzésétől számított 15 évben szabják meg. Nincs említés a közleményben, hogy változatlan keretösszeggel fut-e a program, és az eddigi (ismételhető) 5 éves futamidő változik-e. A változásról saját magukon kívül tudtommal senkivel sem konzultáltak – és még van bátorságuk ezt „jógyakorlatnak” (sic!) hívni.
Azt csak a Magyar Közlönyből tudtuk meg, mert még a KH egyébként gyakori közleményei közé sem került be, pedig az Irányító Testület jóváhagyásával történt meg, hogy az MTA-tól való eltávolítása óta a KH először fogadott be kívülről intézetet, mégpedig a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft.-t, amely körülbelül 260 munkatársával az oly régóta várt alternatív profilt valósítja meg az alapkutatásokra létrejött KH-ban. Kérdés persze, hogy ezzel leveszik-e az innovációs terhet a többiekről, vagy inkább példaként állítják a KH tagjai elé.17 Én az utóbbi lehetőségtől tartok.

KKT

A Magyar Hangnak az új pályázati rendet kritizáló (nyomtatott) cikkére, illetve a Telex azt ismertető írására18 maga Krausz Ferenc, a Kutatási Kiválósági Tanács elnöke válaszolt.19 Ez pedig a reakciók lavináját indította el, különösen mert Krausz számos ponton tévedett, továbbá sértő minősítéseket engedett meg magának a magyar kutatókról, amikor azzal hárította el az ellenvéleményeket, hogy ezentúl „a »megélhetési« kutatásnak nincsen jövője Magyarországon”.
Jó egy hónapja megírtuk, hogy az új program minden egyeztetés nélkül szökkent szárba (Az OTKA utolsó halála, ÉS, 2024/22., máj. 31.).20 Krausz viszont azt állította, hogy „a KKT által kialakított kiválósági program az OTKA folytatásaként jött létre a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) és a Kulturális és Innovációs Minisztérium közös döntése alapján”. Szerencsére ezt nem nekünk kellett megcáfolnunk, mert Kollár László, az MTA főtitkára (és az OTKA utolsó elnöke) jelentette ki, hogy „a kiválósági program nem olyan formában jött létre, ahogy azt az MTA szakmailag javasolta”.21 (Mintegy erre reagálva kiadtak egy kormányközleményt, amelynek az elhallgatásait és csúsztatásait már csak a jegyzetben tudjuk bemutatni.)22 Majd következett Krausz állításainak további kritikája mások részéről is, rámutatva azok megalapozatlanságára.23 Felhívták például a figyelmet, hogy a csak élvonalbeli terveket támogató rendszerben Karikó Katalin sem nyerhetett volna soha, hiszen az mRNS-alapú kutatások sikerében senki sem bízott. Az ellenvélemények lényegében megerősítik, amit előző cikkemben kifejtettem: ártani fog a hazai kutatásoknak, hogy eltűnik az évtizedek alatt kialakított „pályázati piramis” – aminek a csúcsán egyébként az az „Élvonal” volt, ami a nagy ERC-pályázatokat igyekezett előkészíteni.
Az MTA humán tudományi osztályainak minden tudományos bizottsága támogat egy olyan nyilatkozatot, amely öt lényeges szempontból bírálja a most bevezetett rendszert, egyebek mellett a nemzeti jellegű kutatások lenullázása, a kiszámíthatatlan költségelosztás, a szaktudományok képviseletének hiánya, a fiatal kutatók igényeinek semmibevétele miatt. Ahogy a múltkor is írtuk, az NKKP 14 héttagú panelje egyáltalán nem képezi le a példaként felhozott ERC 27 egyenként 15-20 tagú (!) értékelő testületeit – amelyek ezért tudják szinte teljesen lefedni az egyes tudományágakat. És az a jóslatunk is bejött, hogy határidőre nem képesek megfelelő paneleket felállítani. Elterjedtek ugyanis hírek arról, hogy komoly segítségre, pontosabban tanácsokra, illetve ajánlkozásokra szorulnak a pályázatértékelők felkutatásában, pedig 450 eurós napidíjat (plusz költségek) és 135 eurós pályázatonkénti bírálati honoráriumot ígérnek.
De az sem egészen igaz, hogy jelentősen megnövekedett volna a keretösszeg: az új NKKP 19 milliárdja csupán körülbelül 15 százalékkal magasabb, mint az OTKA és az Élvonal egyesített kerete – miközben egyedül Krausz „molekuláris ujjlenyomat” projektjének már tavaly 75 milliárdos támogatást ajánlott fel a kormány.24
A kör bezárult: Krausz Ferencet is a most leköszönt Csák miniszter nevezte ki a KKT elnökének.

1 Minisztersége (valamint a Covid és a háború) előtti nézeteit ebből az interjúból lehet megismerni:
https://24.hu/kozelet/2019/06/17/csak-janos-orban-mol-london-fidesz-nagyinterju/
2 https://hvg.hu/kultura/20220519_csak_janos_miniszterjelolt_odusszeusz_szirenek_viasz
3 https://index.hu/kultur/2023/05/26/magyar-allami-operahaz-foigazgatoi-palyazat-gyoztes/
4 https://www.es.hu/cikk/2023-07-21/kenesei-istvan/rektorvalasztasok-magyarorszagon.html
5 https://qubit.hu/2024/06/10/a-modellvaltast-szorgalmazo-charaf-hassan-a-bme-uj-rektora
6 https://index.hu/kultur/2024/03/28/kotan-attila-miniszteri-feladat-zeneakademia-botrany-kulturalis-innovacios-miniszter-csak-janos/
7 https://telex.hu/belfold/2023/12/04/csak-janos-miniszter-kulturalis-bizottsag-parlament-orszaggyules-meghallgatas
8 https://www.es.hu/cikk/2024-03-22/kenesei-istvan/kakofonia-a-zurzavarban.html
9 https://telex.hu/belfold/2024/06/11/esku-kulturalis-innovacios-miniszter-hanko-balazs
10 https://magyarnarancs.hu/belpol/kosarfonas-es-tisztogatasok-mit-intezett-az-uj-kulturalis-allamtitkar-korabban-a-kozmuvelodes-teren-257204
Az Index szerint Bús Balázs lehet az utód:
https://index.hu/kultur/2024/06/10/csak-janos-kulturalis-miniszter-lemondas-magyar-kormany/
11 https://index.hu/belfold/2024/06/11/bodis-laszlo-hanko-balazs-csak-janos-kulturalis-innovacios-miniszterium-allamtitkarsag/
https://doktori.hu/index.php?menuid=192&lang=HU&sz_ID=31804
https://magyarnarancs.hu/belpol/varga-bajusz-veronika-lep-hanko-balazs-allamtitkari-helyebe-269171
12 https://mta.hu/kozgyules2023/a-magyar-tudomanyos-akademia-196-kozgyulese-elo-kozvetitesunk-az-unnepi-ulesrol-112882
Csák beszéde a 17. és 40. perc között hangzott el.
13 https://nepszava.hu/3240790_tddsz-flashmob-magyar-kutatasi-halozat
https://qubit.hu/2024/06/26/havi-albi-200-ezer-havi-fizu-217-ezer-tudomanyos-dolgozok-tuntettek-fonokeik-es-kulfoldi-vendegeik-elott
14 https://www.es.hu/cikk/2024-03-22/kenesei-istvan/kakofonia-a-zurzavarban.html
15 A listák az alábbi linken lévő közleményekben találhatók:
https://hun-ren.hu/kiemelt-hirek
16 https://hun-ren.hu/kiemelt-hirek/megujul-a-tamogatott-kutatocsoportok-program
17 Valamint az is kérdés, hogy az ottani havi 2-3 milliós vezetői fizetésekkel összhangba hozzák-e a KH fizetési táblázatait.
18 https://telex.hu/techtud/2024/06/14/tudomanyfinanszirozas-atalakitas-otka-krausz-ferenc-kivalosagi-program
19 https://telex.hu/velemeny/2024/06/24/krausz-ferenc-nemzeti-kutatoi-kivalosagi-program
20 https://www.es.hu/cikk/2024-05-31/kenesei-istvan/az-otka-utolso-halala.html
21 https://telex.hu/velemeny/2024/06/26/az-mta-fotitkara-kollar-laszlo-irasa-krausz-ferenc-cikkere
22 https://kormany.hu/hirek/a-kutatasi-kivalosagi-tanacs-szervezeteben-koltsegveteseben-es-donteseiben-is-teljes-koru-autonomiaval-rendelkezo-testulet
A közlemény a KKT függetlenségét bizonygatja, miközben a KFItv.-ben ez áll: „A KKT elnökét és tagjait a tudománypolitika koordinációjáért felelős miniszter kéri fel, nevezi ki és vonja vissza a kinevezésüket." Elfeledkezik továbbá arról, hogy az Élvonalat is beolvasztották az NKKP-be, ezért nem 13,5, hanem 16,5 milliárdról emelték a végösszeget 19 milliárdra. Azt az állításukat, hogy az „NKKP teljes mértékben a világ legszínvonalasabb kutatástámogatási rendszerének, az ERC mintájára került kialakításra elvárási és értékelési rendszerét tekintve egyaránt”, sorban cáfoltuk mind, akik itt és máshol kimutattuk az eltéréseket.
23 https://telex.hu/velemeny/2024/06/27/vajon-hol-talalkozhatott-a-nobel-dijas-krausz-ferenc-megelhetesi-kutatokkal-magyarorszagon
https://telex.hu/velemeny/2024/06/29/az-uj-kivalosagi-program-azt-uzeni-hogy-kariko-katalin-is-csak-egy-megelhetesi-kutato-volt
https://qubit.hu/2024/06/28/foldes-b-istvan-fizikus-megelhetesi-kutatok-nincsenek
Krausz Ferenc (lapzárta utáni) rövid válasza:
https://telex.hu/velemeny/2024/07/02/krausz-ferenc-nem-beszeltem-megelhetesi-kutatokrol
24 https://rtl.hu/hirado/2023/10/26/75-milliard-tamogatas-molekularis-ujjlenyomat-kutato-kozpont