Köreink

A legjobb talán az lesz, ha kérdés nélkül belekezd. Közben beszélgetnek valami semmiségről, esetleg újra mesél a gyerekekről, nagyjából ugyanazt, amit akkor mondott el, amikor az imént belépett az ajtón, és leült mellé az ágyra. Meg aztán egy darabig talán észre sem veszi, mit is csinál valójában. Így nem tántoríthatja el, és nem is sértődhet meg miatta. Hiszen, ha majd látja a különbséget, rájön, hogy mindez érte történt, és örülni fog, sőt, büszke lesz rá. Addig meg felesleges arról beszélgetni, miért nem halogatható, hogy kitakarítson. Elrámoljon, felszámolja a gócpontokat, kidobja a felesleges kacatokat, aztán port töröljön, porszívózzon, majd felmosson. És persze szellőztessen, még akkor is, ha csak ideig-óráig nyomja majd el a friss levegő az áporodott öregségszagot, amely végérvényesen összekeveredett a fertőtlenítős felmosóvíz szagával. Ekkor látta meg a bögrét. A csepegtető mögött állt, közvetlenül a fal mellett, mosatlanul. Sötétlett a belseje, pedig a bögre eredetileg kívül belül sárga volt. Világos sárga, tisztán emlékezett rá, mikor hozta ajándékba. Azóta is ez volt szolgálatban. A tükör felől érkező fény felé emelte.