Mire szavazok?

VISSZHANG - LXVIII. évfolyam, 20. szám, 2024. május 17.

Magyarországon 1990–2002 között a választópolgárok mindig az adott kormány­párt ellen szavaztak. Kipróbálták minden párt kormányzóképességét, és mindig koalíciós alapon: MDF–KDNP–FKGP, MSZP–SZDSZ, FIDESZ–FKGP. Bevált a rendszerváltás egyik nagy ígérete: politikai váltógazdálkodás valósult meg. 2006-ban először fordult elő, hogy az MSZP újrázni tudott, de az alapvetően elhibázott kormányzati gazdaságpolitika és a Fidesz furmányos ellenzéki politikája miatt 2009-ben az MSZP-kormány megbukott, és csak parlamenti kisebbségi kormány működött. 1990–2009 között a pártok vezetői nem tanulták meg – még a demokrácia keretei között – a koalíciós kormányzáshoz szükséges együttműködés alapjait: az érdekek és az értékek kompromisszumát. Ennek eredményeként az 1990-ben az országgyűlésbe bekerült pártok mindegyike fokozatosan felőrlődött. Kivéve a Fideszt, mert az megtanult egy új hatalomgyakorlási technikát: magába olvasztani a célba vett pártok vezetőit, a Fideszbe integrálni őket (MDF, KDNP, FKGP). 2010-ben a Fidesz az általa lezüllesztett-szétbomlasztott pártok támogatóiból verbuválta az új szavazóbázisát. Ennek a szavazóbázisnak a magja 1,5 millió szavazó, amely a sikerek csúcsán volt már 3 millió is. 2007-től az MSZP fokozatosan, majd 2011-től a DK kiszakadásával látványosan veszített szavazóbázisából. Az új pártok (LMP, Jobbik) átmeneti sikerek után a Fidesz politikai zsákmányává váltak. Ennek a folyamatnak az eredményeként 2014-től kiépült a Fidesz állampárt-rendszere, amelyben megszűnt az állami szervezetben a hatalommegosztás elve. 2014-re az ellenzéki pártok a koalíciós képességük elvesztése után elvesztették az együttműködési képességüket is. Bár próbálkoztak (szavakban) politikai innovációval (összefogás, előválasztás, közös lista), de mivel politikai kampányokat érdemben nem folytattak, ezért a szavak önmagukban nem vezettek eredményre. Eredményes volt viszont a 2018-ban és 2022-ben a Fidesz állampárt – választási költségvetési – és médiapolitikája, amellyel magas szinten helyreállította a néha megbicsaklott szavazóbázisát. Az állampárt kamupártok létrehozásával, a választójog kiterjesztésével álcázza demokratikussá a választásokat. A parlamenti ellenzék pártjai a 2019. évi önkormányzati választáson tudtak eredményt elérni – az állampárt ármánykodó választásitörvény-módosítása ellenére – a főpolgármesteri poszt megszerzésével, a fővárosi képviselő-testületi és kerületi polgármesteri többség elérésével. (A Fidesz a fővárosi vereségen okulva – 2024-re készülve – újabb ármánykodó választásitörvény-módosítást követett el.) A 2024-es önkormányzati és az európai parlamenti választások előtti évtizedben az ország lakossága társadalmilag (gazdag-közép-szegény), politikailag (város-vidék), jogilag/képviseletileg (állampárt, parlamenti ellenzék, civil szervezetek) szétszakadt, a szavazóbázisok há­romfelé repedtek: kormánypárti, el­len­zéki és nem szavazók csoportjaira. Ebbe a térbe robbant be Magyar Péter, későbbi elnevezéssel a Tisztelet és Szabadság Pártja (a továbbiakban Tisza Párt) mint új (harmadik) politikai erő.
A Magyar Péter-jelenség meglepetésként hatott a közvéleményre és a közéletre is. Ezt a „meglepetést” fokozta egybehangzóan az állampárti és az ellenzéki (független) média is azzal, hogy hangsúlyozták az előzménynélküliséget. Aki szakértőként tekint a Magyar/Tisza Párt gyors felfutására, az világosan látja (nyilvános információ hiányában persze utólag), hogy két hónap alatt ekkora politikai sikert nem lehet elérni, legalább egyéves (titkos) előkészületekre volt szükség. Elengedhetetlen időszükséglete van a humánerőforrás megtervezésének, a logisztikai háttér megteremtésének, a kampánystratégia kidolgozásának, a médiaterv elkészítésének, a jogi lépések végiggondolásának. Aki egy kicsit is jártas a kampányfinanszírozás pénzügyi világában, az tisztában van a sok-sok millióra tehető költségekkel, amelyeket nem lehet hitelből (vagy „hozomra”) elkölteni: tüntetések hangosítása, kivetítők és biztonsági emberek, beszédírók, önkénteseket szervező hálózatok, ajánlásgyűjtők, benzin, média (elektronikus és nyomtatott), iroda, számítógépek, internetes szavazás a jelöltekről és egyéb dologi kiadások.
A meglepetés a Fideszt is elérte, nemcsak a közvéleményt. Hetekbe telt, mire a Magyar/Tisza Párt elleni médiatámadás beindult az állampárti médiában: a Magyar Péter személye elleni karaktergyilkosság kihirdetése és a Tisza Párt átirányítása a baloldaliak közé. Az ellenzéki pártok szóhoz se jutottak a meglepetéstől, csak a Fidesz által bejelentett „baloldaliságra” reagáltak: Magyar nem baloldali.
A Tisza Párt alelnöke is – véleményem szerint – csöppenként adagolta az előre kidolgozott tüntetési menetrend és szakpolitikai bejelentések ütemezése szerint a politikai szlogeneket. A közvélemény-kutató cégek – szakmailag részben érthető – lassúsággal mérték a Magyar/Tisza Párt erősödő támogatottságát. Budapesten a kampánynyitó gyűlésen legalább 200 ezer, a vidéki körút során több tízezer fő vett részt. Az internetes szavazáson 95 ezer szimpatizáns-szavazat érkezett az EU-pártlista jelöltjeire (a szavazás eredménye nem volt ellenőrizhető).
Az állampárt és a parlamenti ellenzéki pártok eddigi vitái két témára koncentráltak: honnét veszi el a június 9-ei szavazatokat a Magyar/Tisza Párt? Az állampárttól, vagy a parlamenti ellenzéktől, vagy a nem szavazók / bizonytalanok csoportjából? A másik vitapont: legyen-e a magyarországi EP-listavezetőknek nyilvános vitája, főműsoridőben, egyenes adásban a „királyi tévé”-ben.
A választási eljárás eddigi szakaszában a következőket tudjuk a Magyar/Tisza Pártról: – Indítanak pártlistát az EU-parlamenti választáson. – Nem indítanak főpolgármester-jelöltet. – Indítanak fővárosi közgyűlési pártlistát a választáson. – Nem indítanak vármegyei pártlistákat. – Néhány településen polgármestert jelölnek. – Települési önkormányzati egyéni jelölteket állítanak a 16 ezer helyből néhányra. – Nem támogatnak nemzetiségi önkormányzatokat. Lapzártakor, május 13-án még nem látható világosan, konkrétan milyen politikai irányzatot képvisel a Magyar/Tisza Párt, és mekkora szavazóbázissal rendelkezik.
Véleményem szerint egy jobboldali-centrum politikai irányzat van kialakulóban, egyszerűen megfogalmazva, egy „Orbán nélküli Fidesz”. A szavazóbázis kialakítása a vidéki középosztályra koncentrál, és az EU-s pártlistával kívánja erejét országosan bizonyítani. A 2026. évi országgyűlési választásra gyűjtik az erőt, bebizonyítandó addig a kormányzóképességet.
Érdemben háromosztatúvá vált a pártrendszer. A Fidesz a június 9-ei választás után is megőrzi állampárti jellegét. A magyar parlamenti ellenzék súlytalanná válik az Európai Parlamentben.
Aki egy Orbán nélküli Fideszt akar 2026-ban Magyarországon, már most is szavazhat a Magyar/Tisza Pártra, de az ilyen szavazat „csak” politikai erőgyűjtés 2026-ra. Az állampártra most nem veszélyes, de gyengíti a baloldalt.

(A szerző választási szakértő)

 

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 49. szám, 2017. december 8.
LXI. évfolyam, 46. szám, 2017. november 17.
LIX. évfolyam, 21. szám, 2015. május 22.
Élet és Irodalom 2024