Study helység

Pont a magyarérettségi napjára kaptam időpontot a dunántúli megyei jogú város kórházába a szemészetre. A megszokott helyen az ajtón azonban egy cetli fogadott: „Elköltöztünk, C2 épület, földszint…” Nem jött értesítés, ahogy korábban rendkívüli fennforgás esetén. Míg rátaláltam az új helyre, már azt is tudtam, hogy miért. A költözésről előző hét pénteken döntöttek, akkor közölték az ott dolgozókkal, hogy szombaton dobozolás lesz, hétfőn pedig már az új helyen folytatódik a munka. Az még egy laikus páciensnek is világos, főleg ha még jó a szeme, hogy egy hétvégén komplett rendelőket műszerekkel elköltöztetni elég problémás vállalkozás. Hétfőn ezért figyelhettük, amint a szakik üzembe helyezték a műszereket rendelés közben, hallottuk, hogy az informatikus csak délutánra ígéri biztosra, hogy a páciensek minden korábbi kórképét tartalmazó gépek memóriái elérhetőek lesznek. Ebben szerencsére tévedett.
Nem a gyógyszerellátás centralizálása itt a legsürgetőbb feladat, tűnődtem, miközben a főorvos két széket vitt be a rendelőjébe, melynek ajtaján ez a felirat állt: Study helység. Bőven volt rá időm, hogy alaposan tanulmányozhassam. Érdemes lett volna megkérdezni diákokat, akik épp nem érettségiztek aznap, hogy jó lesz-e ez így? Kapásból rávágják, hogy semmi értelme a vizsgáló szót angolul kiírni, magyarul ráadásul önmagában pont elég, a helység pedig a magyarban települést jelent, egy szobára, irodára a helyiség kerüljön fel – ha egyáltalán… Még szerencse, hogy nem a rovásírás népszerűsítőit bízták meg a feladattal, bár azt állítólag a rovott múltúakon kívül senki nem érti Magyarországon. Vagy még ők sem.
Ott fog állni ez a felirat mindaddig, míg arra nem téved egy éber és hiperaktív alsós az anyukájával. Ők mindenre rákérdeznek, amit nem értenek. Szerencsére.