Ad notam Béke szótár

VISSZHANG - LXVIII. évfolyam, 19. szám, 2024. május 10.

Csak a béke! – harsogja a fülünkbe hetek óta, mint választási szlogent, a miniszterelnök. Akinek szájából a béke itt határozottan úgy hangzik, mintha a stabilitás szinonimája lenne. És mintha attól hozna el egyfajta „békességet”, hogy törvényesen rögzíti a putyini erőfölénybe való belenyugvást. Ugyanakkor a miniszterelnök nemrég, az egyik kampánybeszédében épp ellenkező attitűddel azt ígérte: ha a választópolgárok elég szavazatot adnak a kezébe, fegyverként, akkor ő lőni fog mindenre, ami mozog, és oda suhint, ahova kell. Vagyis hogy valójában mégis az érvényes, amikor önmagát mint utcai harcost aposztrofálja.
Mindehhez kapcsolódva kínált fel a számára Vargha János a Béke szótár című glosszájában egy komplett fogalomgyűjteményt, az Arcanum összeállítására támaszkodva. Írásának ironikusan a Békeharcosoknak, akik mindenre lőnek, ami mozog alcímet adta (ÉS, Páratlan oldal, 2024/18., május 3.). Mivel azonban jól tudjuk: a miniszterelnök egyfelől nem ismeri az iróniát, másfelől nincs olyan helyzet, amelyet ne tudna a maga javára fordítani, okkal feltételezhetjük, hogy akár komolyan is veheti az ajánlatot. Így pedig valóban hasznosíthatja, hogy a válogatásban a „béke” szó csaknem minden lehetséges történeti kapcsolódását megtalálja, a Rákosi-korszak békeagitáció, békefront vagy béketábor kifejezéseitől kezdve az általa manapság használt békemenetig, békevédelmi törvényig vagy békeimáig. A listában még azt is ellenőrizheti, hogy van-e olyasmi, amit esetleg még nem vetett be szellemi elődje ideológiai rendszeréből. Igaz, itt okozhat némi megtorpanást, hogy a Rákosi-rendszer örökségéből épp a békepap kifejezés maradt ki a válogatásból, holott ez ma jól segíthetné őt az általa preferált keresztény kurzus további megszilárdításában. Ugyanakkor erre neki a gyakorlatban valószínűleg már nincs szüksége. Hiszen az egyházi élet szétzüllesztését rég elvégezte akkor, amikor egyszerűen pénzzel lekenyerezte a nagyobb egyházakat, a kisebbeket pedig (ugyancsak pénzügyi alapon) ellehetetlenítette. Így ez a szótár ettől az apróságtól eltekintve mindenképp megőrizheti a szemében azt az enciklopédikus jellegét, amellyel összefoglalja a béke általa értelmezett fogalmának szinte összes vonatkozását. Miáltal gazdag muníciót adhat neki és harcostársainak a legfontosabb harci helyzetekhez. Nem csodálkoznék, ha akár kötelezővé is tenné a sajtója számára a téma hasonlóan tömör, irodalmias formájú feldolgozását: írjon valaki közülük is olyasmit, ami a Béke szótár mintájára ugyanúgy az alapszó továbbfűzési-kapcsolódási lehetőségeit mutatja fel, csak ebben legyen több a popularitás és a szakrális erő. Mi pedig legközelebb már az ő lapjaikban láthatnánk viszont mondjuk egy indulóvá nemesített költeményt, amely a Weöres Sándor fémjelezte költői magaslatokat ostromolja (ld. Majomország):
„Hej de messze békeország, / ott terem békekenyér, / békeablak békerácsán / békenótát ráz a szél. // Béketéren, békeréten / békehősök küzdenek, / Békeszanatóriumban /sírnak békebetegek. // Béketanártól békelány / békeábécét tanul, / gaz békétlen békebörtönt / rúgja irgalmatlanul. // Megépül a békemalom, / lesz sok békemajonéz, / győzve győz a győzhetetlen / győzedelmes békeész. // Békepóznán békekirály / békenyelven szónokol, / egyiké békemennyország, / másiké békepokol. // Békevacsoraemléktől / zúg a békereterát, / békebakák menetelnek, / jobbra át és balra át.”
Alig várom, hogy ez megtörténjen!  Sőt, hogy a PIM Kulturális Ügynöksége mellett működő Petőfi Zenei Tanács azonnal pályázatot is írjon ki a vers megzenésítésére. Melynek eredményes lezárása után immár nemcsak az újságjaikban, hanem a média minden szegmensében zengene az újmódi Békedal, amelyet nemcsak a suszterinasok fütyülnének az utcán, hanem az óvodások és iskolások is boldogan gyakorolnának, kiemelten koncentrálva a békereterátos sor ritmusának dinamizmusára. Így végre egyértelművé válna: az intellektualitásnak, szellemességnek és nemes egyszerűségnek mely mélységei-magasságai azok, amelyeket a jobboldali központosított propagandaművészet diadalmasan fel tud mutatni közösségteremtő, élményt kínáló törekvései során. Ha verseny kell, hát legyen igazi verseny! És ha ezt ők nyerik meg, akkor mi ezt szó nélkül tudomásul fogjuk venni. Egyszersmind megígérhetjük: írjunk bár még akárhány békeszótárt, őket az olyan szavakkal, mint például a békejobb vagy a békepipa, soha, még véletlenül sem fogjuk provokálni.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 17. szám, 2024. április 26.
LXVIII. évfolyam, 16. szám, 2024. április 19.
LXVIII. évfolyam, 14. szám, 2024. április 5.
Élet és Irodalom 2024