Szociáldemokrata újjászületés
VISSZHANG - LXVIII. évfolyam, 19. szám, 2024. május 10.Szűcs R. Gábor legutóbbi írásában (Hajrá, magyar? ÉS,2024/18., máj. 3.) könnyedén zárójelbe teszi a szociáldemokráciát. Sommás véleménye szerint „[a] modern, nyugati szociáldemokrácia nem sokban különbözik a jobbközép liberálistól, vagy akár a mérsékelt konzervatívoktól sem. Van olyan ország, ahol koalíciós partnerek.” Valóban ennyi lenne?
Nos, a szociáldemokraták régóta, és vélhetően a mostani választások után is az EP második legnagyobb pártcsaládját adják. Hosszú évek óta például az ő jelöltjük az EB külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, és nem pusztán vannak olyan országok, ahol koalíciós partnerek, hanem a közelmúltban és a jelenben is számos helyen a koalíciók vezetői.
A modern szociáldemokrácia – különösen Blair New Labour-ja – sokban hasonló választ adott a demokratikus jobbközéppel a felmerülő kérdésekre. Hozzá is járult ez a szociáldemokrata arcél elmosódásához és választóik elbizonytalanodásához.
Vagyis akkor jogosan zárójelbe tehetjük a szociáldemokráciát? Nem hinném, hiszen – maradva csak az EU-nál – Európa polgárainak többsége ma is bérből és fizetésből él, a munka világát képviseli. Ennek a széles rétegnek a politikai képviseletét, érdekeik megjelenítését pedig a szociáldemokráciának kell felvállalnia. Ehhez persze szükség van egy szociáldemokrata újjászületésre, a markáns hang és a markáns képviselet felvállalására.Én bízom benne, hogy a Szűcs R.-féle korai temetése éppen a szociáldemokrácia hosszú életét veti előre. Lesznek még – hogy magyar példánál maradjunk – új Mónus Illései és Kéthly Annái a szociáldemokraták mozgalmának.
