Magyar, magyar

„A magyar közéletben nem szokás a másik oldalhoz tartozó politikusról elismerően beszélni. Én nem tartom ezt jó dolognak. (…) Nincsenek is oldalak, mert végső soron csak magyarok vannak.”  Így a miniszterelnök, akinek szemérmes, mélyről fakadó vallomása fölényes cáfolat a politikai ellenfelek, riválisok szisztematikus, konok orbáni beszántását érzékelni vélők számára.   
Láttunk már ilyet. A fényes emlékű reformkor irodalmi televényében a „kassai névtelen” a dinasztikus elbutulás messzire sugárzó példáját kínáló V. Ferdinánd királyunk érzületét 1848 előtt e sorokban rímelé meg: 
„Nemzetem királyi kebelemen
Szeretetnél egyebet nem talál.”