Egy vitacikkhez

Örömmel olvastam Balázs Gábor Felvilágosodás és forradalom című vitacikkét (ÉS 2024/14., ápr. 5.). Nemcsak azért, mert szeretek vitatkozni, de főleg azért, mert manapság a hivatalos-állami ideológiában a felvilágosodás csak mint a sátán kísértése, a francia forradalom meg a Barruel atya-féle „zsidó-szabadkőműves összeesküvés” terméke jelenik meg, s ehhez képest a Mathiez Jakobinizmus és bolsevizmus című művével baloldali divattá vált hithű robespierre-ista felfogás (Furet szerint a „leninista vulgata”) újraolvasása a fiatalságomat idézi. Persze a vitatkozást megkönnyítené, ha a központi figura, Condorcet idézése csak hozzávetőleges pontossággal történe.
Bevallom, én nem ismertem azt a mondatot, hogy a nőknek férjük segítése érdekében kellene képezniük magukat, azt viszont Az emberi szellem fejlődésében megírja, hogy a női emancipációt nagyban segítené a fogamzásgátlás elterjedése, sőt a Fragment sur l'Atlantide-ban már akadémikusnőkről is ír. Az viszont kifejezett tévedés, hogy a király perében szó sem esett a visszamenőleges hatályú törvénykezés tilalmáról. Malesherbes, a király védője beszédének középpontjában ez állt (ki is végezték, mivel „a hazaárulók védelme maga is hazaárulás”).
Az 1793-as alkotmány vitájáról van szó. Condorcet Robespierre koncepciójával vitatkozott, aki a tulajdonjog természetes jogként való felfogását kritizálta mint „a gazdagok jogainak deklarálását”, helyébe a munkához és a megélhetéshez való jog protoszocialista ideálját tette. Ez utóbbit Saint-Just végül nem vette be az 1793-as jakobinus alkotmány – pontosabban az emberi jogok nyilatkoza­ta – szövegébe, de végül is mindegy volt, mert 1793. május 31., a jakobinus hatalomátvétel és a rendkívüli állapot bevezetése pillanatában az emberi jogokat felfüggesztették.
Amiért mégis válaszolok, az Lavoi­sier, a Balázs által adócsalással (!) vádolt kiváló tudós ügye. Lavoisier kétségkívül adóbérlő volt, mint ilyet en bloc, minden egyéni vizsgálat nélkül ítélték halálra, és a korabeli jogállamiság hívei a halálos ítélet sommás volta ellen, és nem az adóbérlői mesterség mentsége mellett érveltek. Ám Lavoisier – akit tudósként Európa-szerte tiszteltek – halálos ítélete mögött személyes bosszút állt, méghozzá Marat, a nép barátja részéről. De nem ám az éhező sans-culotte-ok nevében, hanem az szította „az arisztokratikus akadémiák” elleni gyűlöletét, hogy benyújtott flogisztonelméleti tanulmányát az oxigén felfedezője visszautasította. És igen, ha tetszik, thermidorista vagyok, mert sajnálom Lavoisier és André Chénier kivégzését, és örülök, hogy Tom Paine – a konzervatív Burke-kel polemizáló Az ember jogai és Az ész százada szerzője – nyakazása ezúttal elmaradt, mert thermidor 10. megmentette az amerikai forradalom főideológusát. A terror ügyében csak szerényen osztom Bibó Istvánnak Az európai társadalomfejlődés értelméről írt művének koncepcióját, melyben a szocializmus legnagyobb történelmi tehertételének nevezte, hogy kritikátlanul átvette a jakobinusok terrorglorifikálását, és nem a liberálisoknak a félelemmennyiség csökkentésére irányuló eszmeiségét követte.