Pontosítás

Megköszönve Peragovics Ferenc irántam való figyelmét (Az első fasiszta, ÉS, 2024/14., ápr. 5.), fontosnak tartom, hogy válaszoljak két olyan gondolatára, amely általános tisztázatlanságokat is érint. Az egyik: „A hungarizmus magyarra fordításával (magyarizmus!) próbálja enyhíteni, mit gondol a rendszer etnocentrizmusáról.” Azt hiszem, a szerző valamit félreérthetett, amikor a „magyarizmus”-t enyhítőnek érezte. A „hungarizmus” kifejezést a magyar nácik azért találták ki, mert meg kellett szüntetniük a „fajvédő” ideológia rendszeréből eredő, alapvető feszültséget. Azt tudniillik, hogy a fajvédők körében minden nációnál értelemszerűen kinek-kinek a saját származási csoportja áll a képzeletbeli értékskála tetején. A németnél a német, az olasznál az olasz stb. jelenti a „felsőbbrendű faj”-t. Amikor tehát ők csatlakoztak a fajelmélethez (= értéksorrend felállítása az egyes, hamisan „fajok”-nak nevezett, valójában rasszi származási csoportok között), akkor nekik a sajátjukat kellett legfölülre tenni, ők csak magyar módra lehettek nácik. Mivel azonban a fajelméletet abban az időszakban a németektől importálták, így az ahhoz való csatlakozásnál úgy nézhetett volna ki a dolog, mintha ők igazából a német magasabbrendűséghez csatlakoznának. Ezért találták fontosnak, hogy nem „hitleristák / németpártiak”), hanem „magyaristák”. (A német minta hangsúlyozását már csak azért is jó volt kerülniük, mert hiszen Hitler közismerten a magyarokat is az alacsonyabb rendűek közé sorolta, és ha győz, akkor a magyarság is a szolganépek közé kerül.)
Mivel azonban ez a fajta szóképzés a népnevek terén addig nem volt bevett forma, ezért találtak ki egy nemzetközi formájú elnevezést: „hungarizmus”. Amivel pedig nemhogy enyhítették volna, hanem kifejezetten erősítették a nácizmust (magyarul nemzetiszocializmust). Amikor tehát én magyaristának nevezem Orbánt (máskor egyébként származásistának is szoktam), azzal nemhogy enyhíteném, hanem kifejezetten erősítem azt a róla alkotható képet, amely szerint ő a fasizmus-nácizmus egyre határozottabb forszírozója.  
Peragovics másik gondolata ez volt: „…náci típusú fajelméletről, a magyarok »származási magasabbrendűség«-éről tudtommal Orbán Viktor még nem nyilatkozott”.
Már hogyne nyilatkozott volna! Túl azon, hogy az arab és egyéb, sötét bőrű menekültekkel kapcsolatban 2015 óta kitartóan hangoztatja a magyarság homogenitásának fontosságát (a homogenizálás igénye közismerten mindenfajta rasszizmus-antiszemitizmus alapja), az idei március tizenötödiki beszédében két olyan mondatot is hallottunk tőle, amely kilencvenkilenc százalékban náci beszédnek minősíthető. Azért nem százban, mert eközben a miniszterelnök a taktikusi énjét is ébren tartotta, ezért a náci Übermensch-elmélet tipikus „magasabb rendű” kifejezéséből gondosan elhagyta a fokozást. (Ha nem ezt tette volna, uniós szemmel nézve még annál is nagyobb bajba kerül az ország.)
Orbán két mondata a következő volt: 
„A legnagyobb dolog, ami megtörténhet velünk, hogy magyarnak születünk.”
„A létezés magyar minősége az emberi élet különleges, semmihez nem fogható, magas rendű formája.”
Az első egyértelműen ezt jelenti: az emberi élet minőségének az a legfőbb meghatározója és mutatója, hogy melyik népcsoport tagjának született. Ezt egészíti ki azután a második mondata azzal, hogy ez a „magyarnak születés” egyúttal egy különleges, semmihez nem fogható, magas rendű forma, a(z univerzális) létezésen belül. És itt veszi le a százszázalékos nácizmusából azt az egyet annak ténye, hogy a „magas rendű” elől elhagyta a „mindenki másénál”-t, a „magas” végéről pedig a fokozás két b-jét. Ettől azonban ebben még benne van a nácizmus alapgondolata: „A mi származásunk mindenki másénál magasabb rendű”, csak ugyanúgy kódolva, ahogyan a kilencvenes évek elején Csurka és körei ugyancsak kódolták az antiszemitizmusukat, hogy azt civilizált fórumokon is terjeszthessék.
Sajnálom, ha Peragovics Ferenc nem hallotta ezeket a mondatokat, és így azt feltételezi, hogy a „magyarizmus” említése bármivel is enyhítheti Orbán kútmérgező tevékenységét. Azt a törekvését, hogy a magyar társadalomban ma is aktívan élő, biologizáló és emberhierarchiában (plusz egyéb hierarchiákban) gondolkodó mentalitásokat erősítse. Nem enyhíti, sőt, a magam részéről az egyik legnagyobb bűnének tartom. Hiszen ezzel verte szét a társadalom legfontosabb szövetét: az univerzális képességeinkre épülő együttérzést, szolidaritást és jogtiszteletet, és érte el, hogy ehelyett rég nem látott mértékben uralja el az országot a biologizáló, a származási determinációkra épülő gyűlölködés. Ennek bűne alól az sem adhat számára felmentést, hogy ő maga, személyesen biztosan nem gyakorló rasszista, antiszemita vagy négergyűlölő: nem, ő csak mások rasszizmusát, antiszemitizmusát és négergyűlöletét használja fel a maga hatalmi céljaira. És ez, ha lehet, még a nyílt nácizmusnál is veszélyesebb.