Az öregkor utolsó pislákolásában

Gabriel García Márquez: Találkozunk augusztusban. Az előszót Rodrigo és Gonzalo Márquez Barcha, az utószót Cristóbal Pera írta. Fordította Scholz László. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2024, 86 oldal, 4499 Ft

Nem is kell a világirodalom legelhíresültebb végakaratára, Franz Kafka Max Brodhoz intézett kérésére gondolnunk, miszerint halála esetén égessék el minden kéziratát, nem érdemes az örök dilettánsok végső mentsvárát sem mérlegelnünk, vajon hány ehhez hasonló és természetéből fakadóan ki nem tudódó írói végakarat teljesült tényleg az elmúlt évszázadokban. Kafka művei és a „kafkai” jelző nélkül kétségtelenül szegényesebb lenne a XX. századi modern irodalomra ráforduló értelmezői készletünk, a jelen eset, a Találkozunk augusztusban jottányit sem változtat, egyetlen grammot nem tesz hozzá és egyetlen grammot nem vesz el az elmúlt negyven-ötven évben kialakult és az újabb művekkel egyre csak rögzült García Márquez-képünkből. Posztumusz mű, bár a „posztumusz” jelző sehol nem hangzik el a könyv körül, de vitathatatlanul túl van az egykor élő szerző akaratán, intencióin, elképzelésein, sőt éppenséggel ellentétes velük.