A MEG­OLDÁS

PÁRATLAN OLDAL - LXVIII. évfolyam, 10. szám, 2024. március 8.

Orbán a visegrádi négyek tanácskozásán azt mondta Putyinra célozva, a háborús bűnösség kérdése mindig a háború után dől el. Jogvégzett emberként akár tudhatná is, hogy a nemzetközi jog a második világháború óta tiltja nemzetközi kapcsolatokban a fegyveres erő alkalmazását. Tudhatná, de nem érdekli.

Azt is szokta mondani a magyar miniszterelnök, hogy „mindegy is, ki kezdte”, az igazi cél a béke. Nagyon nem mindegy. Az előbb említett tilalom alól ugyanis kivételt képez a jogos önvédelem: Ukrajna az orosz agresszió ellen védelmezi területét és állampolgárait. Miniszterelnökünk politikai szárnyalását azonban nem fékezi sem a jog, sem az erkölcs.

Orbán dodonai szavait nem nehéz megfejteni. Ahogy a mondás tartja: a történelmet a győztesek írják. Megvárja a meccs végeredményét, és határozott léptekkel felsorakozik a győztes mellé. Tisztánlátásáért még jutalmat is kaphat. Az orosz vezérhez közel állók – bár sohasem a gazda maga – beígértek neki egy darabot a jelenlegi határokon kívüli területekből. Leszállhat megint a turul a munkácsi várra, és Huszt bús düledékei is magyar kézbe kerülhetnek.

„Hullarablás” – mondta erre egy másik magyar miniszterelnök. És levonta a következtetéseket.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 16. szám, 2024. április 19.
LXVIII. évfolyam, 14. szám, 2024. április 5.
LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
Élet és Irodalom 2024