A főispánokról

VISSZHANG - LXVIII. évfolyam, 8. szám, 2024. február 23.

Nagyon hálás vagyok Nagy Tamás elismerő szavaiért, amiket az ÉS-beli levelében írt (Polgárságról, 2024/6., febr. 9.) egy korábbi cikkem kapcsán (Az arisztokrácia új fényben, 2023/51–52., dec. 21.). Jólesett. Viszont: nem értek egyet ottani korrekciós megállapításával, miszerint: „a főispánoknak a vármegyékre szinte semmilyen befolyásuk nem volt”. Természetesen én sem úgy értettem a főispánok hatalmi helyzetét érintő kijelentésemet, hogy ténylegesen ők irányították volna a helyhatóságokat; azt írtam, a vármegyékben (és a városokban is, ahol szintén létesült főispáni poszt) ők képviselték az arisztokráciát mint a központi hatalmat domináló erőt. Így az a bizonyos „közvetítő” szerep, amiről Ön is említést tesz, annak felelt meg, hogy a belügyminisztérium rajtuk keresztül gyakorolt befolyást a megyékre. S nem is kicsit.

Az igazgatás, szoros értelemben, valóban az alispán és az egyéb választott testületek dolga volt. Csakhogy: az 1870. évi 42., a törvényhatóságokról szóló törvény igen széles körű hatalmi jogosítványokkal ruházta fel a főispánokat e tekintetben, melyekről a vonatkozó törvény megfelelő paragrafusai tájékoztatnak (nem részletezném). Ráadásul Tisza Kálmán mint belügyminiszter tovább növelte a hatáskörüket (immár az állami hivatalokba történő tisztviselői kinevezésekbe is beleszólhattak). A Horthy-korban, amikor egyébként már nem arisztokratákból kerültek ki a főispánok, ők szervezték a helyi választási kampányokat – a kormánypárt érdekeinek megfelelő módon. 

Amit a dzsentrikről ír, az magától értetődő, nem is tudom, miért jegyezte meg mindezt. Viszont nem értem: tényleg dzsentrikből állt Ön szerint 1948-ban a magyar kormány? Ez nekem újdonság, és persze nem is állja meg a helyét.

Minderről bőségesebben olvashat majd a szerzőtársammal írt terjedelmes, a nyáron megjelenő általános arisztokráciatörténeti monográfiánkban (melynek összegző fejezetéből való az ÉS-cikk is); szívesen várom/várjuk hozzá fűzött megjegyzéseit.

A szerző további cikkei

LXVII. évfolyam, 51–52. szám, 2023. december 21.
LXVII. évfolyam, 39. szám, 2023. szeptember 29.
LXVII. évfolyam, 30. szám, 2023. július 28.
Élet és Irodalom 2024