Másfelől

VISSZHANG - LXVIII. évfolyam, 4. szám, 2024. január 26.

Mi történik, ha Izrael nem teszi le a fegyvert, ellenben a Gázai övezetben harcol részben a Hamász, részben a civil palesztin lakosság, azaz férfiak, nők és gyerekek ellen?

Van, ami vitathatatlan állítás. A Hamász terrorista normái egyértelműek, s ha Izrael hadserege csak ellenük harcolna, akkor a globális válság vélhetően jóval szerényebb volna, ha egyáltalán lenne. Más kérdés, hogy Izrael nem harcolhat csak a valóban irgalmatlan és agresszív Hamász ellen, mert azt szinte lehetetlen lenne elválasztani például Gáza City civil lakosaitól s azok gyerekeitől, így a mindannyiuk ellen viselt egyoldalú háborúra kell utalnunk – amelyre Rózsa T. Endre egyetlen szót sem pazarolt a múlt heti cikkében (Mi történik, ha Izrael leteszi a fegyvert?, ÉS, 2024/3., jan. 19.), mely a Visszhang rovatban jelent meg. Mármost a helyzet az, hogy Izrael jogállam, amelynek hadserege számára abszurd, lehetetlen, immorális felelőtlenség öregeket, asszonyokat és nem utolsósorban kis és nagyobb gyermekeiket megölniük – s ezt ők maguk is tudják.             

Más kérdés, hogy Rózsa T. Endre számára mindez mellékes. Ő maga, egyetlen kérdésben, Jean Améry követője: Izrael a kollektív zsidó. Amúgy a valóságban ez is beláthatatlanul bonyolultabb. Améry szerint zsidónak lenni: kényszer és lehetetlenség. Améry a világháború, a nácizmus üldözöttje volt, s végül 1978-ban Salzburgban öngyilkos lett. Rózsa T. Endre fenyegetésen, üldöztetésen kívül élt s él. S az Izraellel való fenntartás nélküli azonosulása azért is értelmezhetetlen s értelmetlen, hiszen Visszhang-írásában szó sincs a demokratikus jogállam belső helyzetéről, Netanjáhu miniszterelnök tetteiről, ellenzékéről, mindazokról, akik hosszú évek óta tiltakoznak ellene, s mintha Izrael mindennapi politikai élete, vitái is a szöveg hátterébe szorulnának.

Ugyanakkor, Rózsa T. igyekszik a zsidó/palesztin tudományos viták egy részét, úgymond, ismertetni. Így kerül sor egy valóban igen ismert és fontos könyvre: a The Holocaust and the Nakba. A New Grammar of Trauma and History című, 2019-ben a Columbia University Pressnél megjelent szöveggyűjteményre, a liberális palesztin Bashir Bashir és az ugyancsak párbeszédre hajlamos Amos Goldberg szerkesztette kötetre, melyet palesztin és izraeli szerzők írtak.

A szerzők között ott szerepel a valóban kiváló Alon Confino. 2011-ben a Cambridge University Pressnél jelent meg a Foundational Pasts: Holocaust as Historical Understanding című könyv. S ott van a 2014-ben megjelent A World without Jews. Nazi imagination from persecution to genocide (Yale University Press). A Foundational Pasts szerzői között Confino mellett többek között Amos Goldberg is megtalálható. Azaz Confino és Goldberg.

A nemzetiszocialisták, a német nácik által uralt területeken zsidók milliói pusztultak el. Nem sokkal később, 1948-ban, a palesztin háború idején 700 000 embert utasítottak és/vagy üldöztek el otthonaikból. És számukra ennek az emléknapja 1988-tól, Jasszer Arafat által vált tömegrendezvénnyé, azaz több lett mint egyszerű emlékezés. A két esemény számos szempontból összehasonlíthatatlan, de ami a szerepüket illeti, az több szempontból összevethető.

Rózsa T. Endre ír az utolsó bekezdésében Kardos G. Györgyről. Ő a valóságban is egy faluban élt és dolgozott zsidókkal és arabokkal. Azaz az Avraham Bogatir hét napja nem egyszerűen regény, hanem a valóságon alapuló dokumentumregény. Rózsa T. Endre vagy nem olvasta a könyvet, vagy nem vette komolyan – nem tudom, s őszintén: nem is különösen fontos. Kardos G. György igazi magyar író volt, aki Izraelből jött haza, s könyvében egyszerre van jelen az angol, a német, a héber, az arab, az orosz, a  francia és a jiddis nyelv.

A kérdés az, hogy Izrael miként őrzi meg a fegyvereit, határait, mit tekint ellenállásnak, és mit kooperációnak, miként, mikor és miért, és talál-e kapcsolatot az eltérő arab kultúrákkal. A Hamászt túlélni nem egyszerű, de ugyanakkor nem lehetetlen. A zsidók társadalma éppoly sokszínű, mint az európai országok jelentős része. Aki úgy véli, hogy Izrael homogén közösség, az egyszerűen téved. Hogy Rózsa T. Endre mikor, miben és miért téved, jelentős részben az ő magánügye, melyet nyilvánosságra hozott.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVIII. évfolyam, 12. szám, 2024. március 22.
LXVIII. évfolyam, 11. szám, 2024. március 14.
Élet és Irodalom 2024